Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

Franciaországot, elősegítette az 1939-ben kezdődött háborúnak Magyarországra való kiterjedését. Ugyancsak elutasította, hogy hasonló következménnyel járt Magyarország csatlakozása az antikomintem paktumhoz. A NOT szerint az első bécsi döntés és az antikomintem egyezményhez való csatlakozás időpontjában még nem volt előre látható a háború kitörése, és egy Magyarországhoz hasonló kis állam miniszterelnökének nem is állott módjában a világpolitikai helyzet olyan mérlegelése, hogy az ország politikáját a jövendő hadviselés bűnös szándékával befolyásolhatta volna. A NOT továbbá felmentette Imrédyt a 11. § 4. pontjába ütköző vád alól, és megállapította, hogy nem került bebizonyításra a nyilas lázadásban való részvétele és vezető jellegű szerepe a nyilasmozgalom hatalmának fenntartásában. A másodfokú ítélet indoklása nem is Imrédy cselekményeinek tárgyi adataira helyezte a hangsúlyt, hanem alanyi bűnösségét emelte ki, mert befolyása, különösen a középosztály körében igen jelentős volt. Imrédy kegyelemért folyamodott, és kérvényének előadója, Dr. Szabó Mihály bíró azt elfogadásra ajánlotta. Javaslatát azonban csupán egyetlen másik tag támogatta, így a tanács 3:2 arányban úgy döntött, hogy nem ajánlja Imrédyt legfelső kegyelemre. Sulyok Dezső népügyész később az emigrációban írott memoárjában azt állította, hogy helytelenítette a halálos ítéletet és fellebbezést jelentett be ellene.

164 Ennek nincsen semmi nyoma, az viszont tény, hogy a másodfokon eljáró tanács sorsdöntő ülésén sem ő, sem Horváth Zoltán politikai ügyész nem ajánlották kegyelemre a vádlottat. Igaz, Horváth ilyesmit soha nem is állított. Tildy Zoltán köztársasági elnök 1946. február 27-én engedélyezte az ítélet végrehajtását. Imrédyt a következő napon sortűzzel kivégezték. Illyés Gyula Imrédy unokahúgának információja alapján megörökítette a volt miniszterelnök utolsó óráit. Amikor tudomására hozták a kegyelmi kérvény elutasítását, meggyónt és megáldozott. „Örökül hagyta, hogy nevét semmi politikai tüntetésre ne használják fel. Kilépett az udvarra, legfeljebb a hidegtől didergett. Csak egy-két becsmérlő kiáltás hangzott fel. Eltökélte, hogy semmi szokástól eltérőt nem cselekszik. Mikor a szemét bekötötték: Jézus, Jézus, Jézus! - mondta ..."

165 64 Sulyok: i. m. 550. p. Illyés Gyula: Naplc Gyuláné. Budapest, 1987, Szépirodalmi Könyvkiadó. 43. p. 165 Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1946-1960. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte Illyés