Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

vélték és tartóssá tették Magyarország háborús részvételét, hozzájárultak a fasiszta eszmék terjesztéséhez, és az izraelita vallású magyar állampolgárok jelentős többségének pusztulásához vezettek. Bár mindez korántsem csupán az ő művének tulajdonítható, szerepe - hiszen egyaránt volt miniszterelnök, pártvezér és miniszter - nem szorítkozott a végrehajtó közegére, nem korlátozódott a másodlagos közreműködő személyére. Általánosan elismert kiváló képességei, szuggesztív egyénisége következtében tetteinek, megnyilatkozásainak társadalmi hatása és befolyása kiemelkedőnek mondható. O ezt a vád szerint kárhozatos ügy szolgálatába állította, s a nemzet érdekeinek rovására, azok végzetes következményekkel járó sérelmére használta fel. Egész tevékenységét a féktelen hatalomvágy ösztönözte, és a „szánnazási szégyen" bármi áron való rekompenzálásának, feledtetésének óhaja motiválta. Mindezek alapján a vád képviselői rendkívüli felelősséget tulajdonítottak Imrédynek, különleges mérvű ódiumot hárítottak rá az országot és népét ért katasztrófáért. A vád álláspontja szerint Imrédy ellenszenves egyénisége, ordas eszméi és káros tettei azért fejthették ki végzetes hatásukat, mert az ellenforradalmi hatalom ezt lehetővé tette. A Horthy-rendszemek megszületése pillanatától érvényesülő belső logikája szükségképpen vezetett a második világháború kataklizmájához, és ebben Imrédy döntő szerepet játszott. A népbírósági pereknek, s különösen a miniszterelnöki, államvezetői tisztséget betöltő személyek ellen folytatott nyilvános bűnvádi eljárásoknak fontos rendeltetése volt a két világháború között eltelt negyedszázad történetének pejoratív ábrázolása, egyértelmű és határozott negációja. E szemlélet szerint a Szálasi-kormányzatba torkolló végkifejlet nem torzulásnak, elfajulásnak, hanem az ellenforradalmi rendszer egyenes folyományának, törvényszerű következményének tekintendő. Ries Istvánnak a népbírósági rendelet szövegéhez írott előszava szerint „...Magyarország tönkretétele nem Magyarországnak a háborúba sodrásával kezdődött, még kevésbé a Sztójay- vagy Szálasi-féle nyilasuralommal. Az 1919. évi forradalmat követő ellenforradalom tette le a magyar katasztrófának alapjait. ... Szinte előre lehetett látni, hogy fel fogják gyújtani az országot. Szisztematikusan készítették elő a magyar népet az öngyilkosságra".

153 Felvetődött az a gondolat is, hogy a háborús bűnösök ellen folytatott perek anyagát építsék be az iskolai történelemoktatásba. Mindezek alapján az Imrédy-per vádirata és vádbeszédei a Horthy-rendszer antidemokratikus vonásait emelték ki. Hangsúlyozták továbbá a hivatalos állami propaganda szerepét a módszeres társadalmi lélekmérgezésben, a sovinizmus, az antiszemitizmus és egyéb retrográd eszmék terjesztésében. A bármennyire is éles bírálat azonban nem ment el odáig, hogy a rendszert „fasisztá"-nak bélyegezzék. Imrédy vallomásaiban és védirataiban természetesen arra törekedett, hogy részleteiben megcáfolja az ellene emelt konkrét vádakat. Még fontosabbnak tartotta azonban, hogy saját személyéről és különösen politikus-énjéről, közéleti működéséről pozitív kicsengésű egységes képet formáljon meg és sugalmazzon mind a népbíróság, A népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. sz. rendelet... 6. p.