Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

A küszöbön álló perben a népügyész (közvádló) feladatára november 2-án, Ries István igazságügy-miniszter szóbeli utasítására a népügyészség Pfeiffer Zoltán ügyvédet, kisgazdapárti politikust jelölte ki. Néhány nap múlva, ugyancsak Ries kívánságára, a megbízást visszavonták és Sulyok Dezső ügyvéd, úgyszintén befolyásos kisgazdapárti személyiség kapta meg a tisztséget. A váltás okára csak következtetni lehet. Sulyok tulajdonképpen a Szálasi-perben szerette volna a vádat képviselni. Amikor kívánságát ez ügyben előterjesztette, az igazságügy-miniszter a tudomására hozta, hogy már megelőzte őt pártbeli társa, Nagy Vince. Sulyoknak őt kell rábírnia arra, hogy engedje át a helyét.

149 Nagy azonban elutasította Sulyok agresszív modorban előadott követelését. Nagy Vince emlékezése szerint a perekben való közreműködés érdekében „... óriási versenyfutás folyt a fővárosi ügyvédek részéről... a hírlapi publicitás, egy szenzációs politikai ügyben szerepelni, volt minden igyekezetük". 50 Miután a Szálasi-pert nem kaphatta meg, és a Bárdossy-per már lezajlott, Sulyoknak csak az Imrédy-per maradt mint igazán jelentékeny és várhatóan nagy feltűnést keltő esemény. Nem tudni milyen érvekkel, de Pfciffernél sikerült elérnie, amit Nagy Vincénél nem - átengedte számára a népügyészi tisztet az Imrédy-perben. Bizonyosra vehetjük, hogy így történt, mivel a szociáldemokrata igazságügy-miniszter számára érdektelen volt, hogy melyik kisgazdapárti szaktekintély látja el a közvádlói teendőket. A politikai ügyész feladatának ellátására Horváth Zoltán szociáldemokrata publicista, a Világosság című szociáldemokrata napilap főszerkesztője kapott megbízást. A védelmet Káldi István ügyvéd hivatalból kirendelt minőségben látta el. Az ügyben eljáró tanács elnöke dr. Nagy Károly, a Budapesti Népbíróság másodelnöke lett. O készítette elő és vezette a tárgyalást, valamint szerkesztette meg az ítéletet. Tilos volt azonban „... véleményt nyilvánítania a tekintetben, hogy mint ítélőbíró, milyen nemű és mérvű büntetést szabna ki".

151 Az ítélkezés jogával a tanács népbíró tagjai rendelkeztek. Őket mint laikus ülnököket a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt párt és a Szakszervezeti Tanács delegálta.

152 A vádiratot dr. Resovszky Sándor, a budapesti népügyészség helyettes vezetője és dr. Fontány Ferenc népügyész készítették. Imrédyt a vádirat és a vádbeszédek felelőssé tették a nevéhez és személyéhez kapcsolódó kormányzati cselekményekért, politikai lépésekért, amelyek előidézték, nöforradalmi törvényesség. Egy népbíró visszaemlékezései. Sajtó alá rendezte és az előszót írta Zinner Tibor. Budapest, 1988, Minerva. 252. p. - Xeroxmásolata: BFL XXV. La. Nb.3953/1945. Imrédy kifejtette, hogy az infláció elleni küzdelem miképpen indítható meg a pénz oldaláról, az áru oldaláról és pszichológiai eszközökkel. Úgy vélte, hogy a stabilizáció csak a békeszerződés megkötése után valósítható meg, és hangsúlyozta, „hogy egy új pénzegység bevezetése szóba sem jöhet". Imrédy 16 gépelt oldalas elaborátuma elkészítésének körülményeit tekintve tiszteletre méltó szellemi teljesítmény, de a legendák birodalmába tartozik Sulyok Dezső azon állítása, hogy az 1946. augusztusi stabilizáció a volt miniszterelnök tervezete alapján valósult volna meg, és tőle származott volna a „forint" elnevezés. 149 Sulyok: i. m. 547. p. 150 Nagy Vince: Októbertől októberig. Budapest, 1991, Európa-História. 339. p. 151 A népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. sz. rendelet... 53. p. 152 Lásd jelen kiadvány II. fejezet 8. sz. dokumentum.