Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

IV. FEJEZET FÜGGELÉK

napilapjának munkatársa, az 1930-as évek második felében a kormánypárti jobbszárny szócsövének számító Függet­lenség c. napilap főszerkesztője, 1938— 1939 a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője, 1939 júniusától a Sajtókamara elnöke, Imrédy Béla bizalmas híve, a né­met megszállás idején a sajtó, a rádió és a Magyar Távirati Iroda könyvkiadás kor­mánybiztosa, nevéhez fűződik a goeb­belsi mintára végrehajtott könyvpusztí­tás. A népbíróság háborús bűnösként ha­lálra ítéli, kivégzik. KORÁNYI FRIGYES BÁRÓ (1869-1935), pénzügyi szakember, diplomata. 1919— 1932 több alkalommal tölti be a pénzügy­miniszteri tárcát, 1923-1928 megszakí­tással párizsi és madridi követ, 1928— 1932 és 1932-1935 a Pénzintézeti Köz­pont elnöke. KORNIS GYULA (1885-1958), filozófus, egyetemi tanár, politikus. 1927-1931 a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára, 1931-1939 kormánypárti országgyűlési képviselő, 1938-1939 a képviselőház elnöke. DR. KOVÁCS MIKLÓS, jogász, a Budapesti Büntető Törvényszék tanácselnöke. DR. KOVÁCSI SÁNDOR, jogász. 1934-1944 a Budapesti Központi Járásbíróság alelnö­ke, 1944. május 31-én nyugdíjazzák. 1945 júniusában a Független Kisgazda­párt részéről a Népbíróságok Országos Tanácsába delegált bíró. KOVARCZ EMIL (1899-1946), honvédtiszt. 1938-ban nyilas politikai tevékenysége miatt nyugdíjazzák, 1939-1940 a Nyilas­keresztes Párt országgyűlési képviselője, 1941-ben egy robbantásos merényletért a honvédtörvényszék több évi szabadság­vesztésre ítéli, Németországba szökik, 1944 áprilisától a nyilas fegyveres alaku­latok szervezője, előkészíti Szálasi hata­lomátvételét, a nyilas kormányban a totá­lis mozgósítás tárca nélküli minisztere. A népbíróság háborús bűnösként halálra íté­li, kivégzik. KRISTÓFFY JÓZSEF (1890-1969), diplomata. 1939- 1941 moszkvai követ. KULTSÁR ISTVÁN, köztisztviselő, miniszteri osztályfőnök. Az 1930-as évek végén és a 1940- es évek első felében az értelmiségi munkanélküliség ügyeinek kormánybiz­tosa. KUN BÉLA (1878-?), publicista, politikus. 1922-1935 nemzet- ill. országgyűlési képviselő, ellenzéki kisgazda program­mal. KUNDER ANTAL (1900-1968), gépészmér­nök, köztisztviselő, politikus. 1938-1939 kereskedelem- és közlekedésügyi, vala­mint iparügyi miniszter, 1940-1944 a Magyar Megújulás Pártja egyik vezetője, 1944. március 22.-augusztus 7. kereske­delem- és közlekedésügyi miniszter. A népbíróság háborús bűnösként életfogy­tiglani fegyházra ítéli, 1956-ban kiszaba­dul a börtönből és kivándorol Brazíliába. LAKATOS GÉZA (1890-1967), honvédtiszt, vezérezredes, hadseregparancsnok. 1944. augusztus 29.-október 16. miniszterel­nök. LAKY DEZSŐ (1887-1962), statisztikai szak­író, egyetemi tanár. 1936-1940 a kor­mányzati árellenőrzö apparátus vezetője, 1939-1944 kormánypárti országgyűlési képviselő, 1940-1941 közellátásügyi tár­ca nélküli miniszter. LANGSFELD GÉZA, köztisztviselő, államtit­kár. A kormányzói kabinetiroda helyettes főnöke. LÁNYI MÁRTON (1882-?), ügyvéd, köztiszt­viselő. 1931-1939 kormánypárti, majd disszidens parlamenti képviselő. LAVAL, PIERRE (1883-1945), francia politi­kus. A német megszállás időszakában a kollaboráns Vichy-kormányzat egyik ve­zetője, 1940 majd 1942-1945 miniszter­elnök. 1945-ben hazaárulás vádjával ha­lálra ítélik és kivégzik. LÁZÁR ANDOR (1882-1971), ügyvéd, politi­kus. 1931-1939 kormánypárti, majd disz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom