Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

Gazdaságpolitikánk irányításának legfőbb hibáját, az egységes vezetés hiányát, évek óta hangoztatjuk, de hiába. Gazdasági miniszterünk van,

106 de hatásköre nincs, és a kabinetrendszer felelősségi, helyesebben felelőtlenségi szisztémája mellett rábeszélő hatáskörének valóban kevés eredményét láthattuk. De a második főbajt is meg kell említenünk, s ez az, hogy irányított gazdálkodást állami bürokráciával nem lehet végrehajtani, különösen nem egy hirtelenében összeszedett hivatalnoksereggel, amely nyilvánvalóan jórészt nélkülözni kénytelen a tudásban és erkölcsi értékben legtartalmasabb elemeket, mert hiszen ezek korábban jobb és állandóbb elhelyezkedést találtak másutt. Talán túlzott udvariasság volt részünkről, hogy még egy tényezőre nem mutattunk rá eddig, de most, amikor az őszinte beszéd nemzeti kötelesség, ezt a tartózkodást is félre kell tennünk. Gazdaságpolitikánk irányításában legfelső és középső fokon egyaránt sokszor fájdalmasan kell észlelnünk a tudásnak, tanultságnak, hozzáértésnek és cselekvőkészségnek a hiányát. E nélkül pedig még egyébként feddhetetlen jellemű férfiak sem valók arra a helyre, ahonnan egy háborúban küzdő nemzet sorsának alakulását eldönthetik. A gazdasági kérdések hátterében minduntalan felbukkan a zsidókérdés megoldatlansága. Meggyőződésünk, hogy ebben a tekintetben nincs megállás, a zsidóság teljes kiküszöböléséig, illetve teljes elkülönítéséig. Hiba azonban az, hogy ugyanakkor, amikor az intézkedések terén egyre radikálisabb útra lépünk, illetve vagyunk kénytelenek lépni az események és a zsidóság reakciójának hatása alatt, a végrehajtásban ügyetlenek vagyunk, kompromisszumokat kötünk, vagy időt engedünk a kibúvásra, mint pl. most a zsidó vagyonadó bejelentésével és ugyanakkor a zsidó vagyonok azonnali ellenőrzésének elmulasztásával. Mindez rengeteg bizonytalanságot idéz elő. Sem a nemzet közvéleménye, sem pedig a végrehajtó apparátus nem látja tisztán a követendő irányt. Nem látja a céltudatosságot, nem látja a következetességet. Ebből pedig nemcsak lelki szétesés következik, hanem - a közigazgatásban különösen - a cselekvő készség megszűnése, az intézkedések késlekedése, a slendrián avagy a cselekvésre hajlamos emberek részéről, az egyéni akció, a basáskodás, a kiskirály-allűrök és a fegyelem meglazulása. Lehet-e ilyen körülmények között csodálkozni azon, hogy a nemzeti egységet hátráltató társadalmi bajok nem szűnnek? Semmiféle szép szó és kegyes tanítás nem tud olyan mértékben összehangolni embereket, mint a közös célok kitűzése és a célokért folytatott együttes akció. Nálunk nincsenek célok, nincsenek akciók, nincs tehát egyöntetű gondolat, és a társadalom tovább porlik szét, kasztszerűsége megmarad, sőt, az egyes kasztokon belül is egyre több és több klikkre való széthasadás észlelhető. Nemzetnevelés és propaganda ezen a talajon aligha hajthat virágot. De talán még e mostoha viszonyok között is lehetne elérni valamit, ha több őszinteség és több ügyesség érvényesülne ezen a vonalon. Nem mintha a suttogó propagandának eszközével a konnány nem élne. Belpolitikai célok szolgálatában ez az újabban megszervezett ap1940. december 17.-1944. január 11. között Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter töltötte be a gazdasági csúcsminiszteri tisztséget.