Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

csak azt nézzük, miképpen szolgálhatnánk nemzetünknek, hogy mielőbb megtalálja a gyógyulás útját. Rengeteg szó esik manapság a nemzeti egységről, külföldi lapokban megrendelt dicséreteket is olvashatunk róla, holott valójában az a helyzet, hogy a nemzet lelkét különböző problémák tagolják szét, és a közbiztonsági szempontból csakugyan rendnek nevezhető állapotot elsősorban a magyar népmilliók mérhetetlen türelmének köszönhetjük, a közvélemény megnyilvánulásaiból kitűnő látszategységet pedig a közigazgatás által szorosra fűzött szájkosár, és a feladatkörét messze meghaladó cenzúra biztosítja. Aligha túlzás azt mondani, hogy a kormányzás mai rendszere elégedettséget csupán azokból vált ki, akik ebből valaminő egyéni hasznot húznak, és talán abból a 10%-nál többet ki nem tevő jóhiszemű polgárból, aki fél megszokott életmódja megzavarásától és képtelen a nagy nemzeti problémák meglátásáig felemelkedni. Kormányunknak azzal is tisztában kell lennie, hogy a valóban konzervatív és a valóban liberális körök másfajta, de ugyancsak igen komoly aggodalmakkal nézik a kormányzat működésében mutatkozó hibákat, hiányosságokat és ferdeségeket. Ugyanúgy ostorozzák a fegyelmezetlenséget, a korrupció tüneteit és egyes közegek basáskodását, mint a haladó szellemű nacionalista körök. Ők azonban a rendszer rossz funkcionálásától elsősorban a rendszerre nézve tartanak fatális következményektől, ámbár bizton vannak közöttük jó hazafiak, akik ha nem látják is a követendő utat, mégis érzik a nemzeti élet dekadenciáját. Nincs tehát egység, és hogy ezt szemléltessük, felsorolunk néhány olyan kérdést, amelyek a lelkek megoszlását előidézik, nemcsak az ország vezető intelligenciájának köreiben, nemcsak a gondolkozó munkásnép sok százezernyi fiában, hanem magában a politikai élet központjában álló politikai pártban, a kormánypártban is. Nincs egység: 1./ a külpolitikai vonalvezetés megítélésében. Vannak nagy számmal még ma is olyan, a liberalizmushoz húzó körök, amelyek Magyarországot nem azon a vonalon szeretnék látni, amelyen a külpolitikánk valóban mozog, hanem szeretnék, ha a tengely vonalától eltávolodnék. 2.1 Nincs egység a külpolitikai és katonapolitikai helyzet megítélésében, mert nemcsak angol- és szovjetbarátok vágyálmai láttatják velük torzított tükörben a tényleges helyzetet, hanem még külpolitikai vonalvezetésünk helyességét elismerő körökben is itt-ott érthetetlen kishitűség mutatkozik, ami természetesen bénítólag hat egész politikai gesztiónkra

102 és főleg annak társadalmi visszhangjára. Soha talán nem burjánzott úgy a zsidóságnak és kapcsolt részeinek destmktív tengely.ellenes propagandája, mint 1942 elsötétítésbe burkolózó őszén. 3./ Nincs egység a belpolitika alapvető célkitűzéseiben, mert hiszen a népi és szociális politika egyes híveit megtaláljuk az angolbarátok között is, éppúgy, mint ahogy a hivatalos külpolitika támogatói sem mind mozognak belpolitikai síkon a szükséges reformgondolatok vonalán. Végül 102 Ügyvitelünkre. 554