Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

A.I Nincs egység az állami főhatalom kérdésének megoldását illetőleg sem. Szabadkirályválasztók, legitimisták, a kormányzóság rendszerének hívei, vagyis a királykérdés nem aktuális voltának hirdetői megtalálhatók a reformisták és konzervatívok között egyaránt. Ez a négy főbb szempont, amit más mellékes szempontok még tovább színeznek, az alapvető politikai kérdésekben vallott politikai nézeteknek olyan variációit hozzák létre, hogy ez minden egyébnek nevezhető, csak nem nemzeti egységnek. Csend van, egyrészt, mert háború van, és a magyar ember józanságában megérti, hogy ilyenkor mérsékletre van szükség, de csend van azért is, mert sajnos, kevés a keménygerincű és szókimondó ember, és még kevesebb a meggyőződéséért áldozatokat és üldöztetést vállalni hajlandó lélek. Nem dicsekvés vágya hajt minket, amikor rámutatunk arra, hogy ebben a szétesettségben, ebben a desintegrációban ott állnak a parlamenti mezőnyben pártunk képviselői, abban a jóleső tudatban, hogy e négy szempont egyike sem tagolja őket részekre. E párt képviselői a becsületes tengelybarát külpolitikát és az abból eredő katonapolitikai következmények levonását természetes adottságnak tekintik, nem mennek lépre a pesszimisták károgásai hallatára, hanem a katonai és politikai feladatok nehézségét teljesen átérezve, mégis bizakodással néznek a jövő kialakulás elé. Ez a tábor teljes egységben a népi és szociális reformokban látja a magyarság fennmaradásának és nagyságának egyetlen biztos alapját, és a bevált kormányzói intézményt tartja az állami főhatalom gyakorlása legkorszerűbb és a mai körülmények között leghelyesebb módjának. Egyek vagyunk ezekben a kérdésekben a parlamenti síkon velünk együtt dolgozó és a Pártszövetségben velünk egyesült másik párttal - a Magyar Nemzetiszocialista Párttal -, de egyek vagyunk a parlamenti síkon kívül is sok százezernyi magyar emberrel. Nemcsak tagjaink számából, de a mi szellemiségünket hirdető lapok elterjedtségéből és a mindennapi élet ezernyi megnyilvánulásából látjuk és érezzük, hogy felfogásunkat a magyar társadalom gondolkozó és a nemzet problémáival foglalkozó része egyre nagyobb mértékben teszi magáévá, és egyre több és több jó magyar ember csatlakozik az általunk meghirdetett népi és szociális megújulás táborához. Igazunkba vetett hitünket erősíti az a tudat is, hogy maga a miniszterelnök úr legutóbbi felszólalásai számos olyan meglátást tartalmaznak, amely programunk alapvető pontjaival egybevág, számos olyan nézetet tükröznek vissza, amelyek a mi kritikai felfogásunkat igazolják. A pártunk országos vezetője által meghirdetett Magyar Élet program formai letéteményese ma a MÉP, de a program lelkét mi vittük magunkkal, mert kilépésünk fő oka ennek a programnak - tartalmában és megvalósítása ütemében egyaránt érvényesülő - felhígítása volt. A miniszterelnök úr szükségesnek látta a fenntartás nélküli tengelypolitika követését hangsúlyozni. Szükségesnek látta rámutatni arra, hogy sok vonatkozásban másfél évvel elkéstünk - mi ez, mint legalább részben való igazolása azoknak az okoknak, amelyek minket egy nehéz, és Magyarországon kétszeresen nehéz, becsületes ellenzéki állásfoglalásra indítottak?