Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
a törvényhozás felhatalmazást adott rendeleti úton intézkedésre. Ezért az ilyen kormányzásnak feltétele, hogy a kormány vállalja ténykedéséért a felelősséget, és meg legyen a teljes bizalom a kormány tagjai között. Szükséges továbbá, hogy a meghatalmazást az országgyűlés mindkét háza megszavazza, tehát a kormánynak a parlament mindkét háza többségének bizalmát is bírnia kell. Ha a parlament nincs bizalommal, megtagadja a megszavazást. Végül az a tény, hogy az államfő a végrehajtó hatalmat a felelős minisztérium útján gyakorolja, feltételezi, hogy a kormánynak az államfő hozzájárulását is bírnia kell. Ha az államfő nem helyesli a minisztérium ténykedését, a minisztérium úgyis lemondásra kényszerül. Az alkotmányban biztosítva van az a jog, hogy bizonyos számú képviselő a parlamentet szüneteltetése alatt is összehívhatja, s így a parlament a felelős minisztert vád alá helyezheti. Ha állana is az, hogy én felhatalmazást akartam kérni a rendeletek útján való kormányzásra, csakis olyan elgondolásról lehet szó, mely a magyar alkotmány keretébe beleilleszthető. Az ezzel kapcsolatban ellenem emelt vád teljesen alaptalan. ELNÖK: 1938. év őszén milyen volt Európa helyzete? Stabilitásra mutatott-e, vagy pedig válságra? IMRÉDY: 1938. év őszén - a cseh kérdés elintézése után - nyilvánvaló volt, hogy Európa nem jut nyugvópontra, s a cseh kérdés elintézése csak a kisantant felszámolásának kezdetét jelentette. Nyilvánvaló volt, hogy a feszültség csak fokozódni fog, és gondoskodni kellett arról, hogy a nemzet nagyobb felkészültséggel lépjen be ebbe a küzdelembe. ELNÖK: Válság idején szükség van-e a végrehajtó hatalom növelésére, tömörítésére, vagy pedig fenntartható az államhatalom addigi - Moniesquieu-féle - tagozódása és egyensúlya? IMRÉDY: Válság idején a végrehajtó hatalom szerepének elő kell nyomulnia. ELNÖK: Válság esetén az államférfinak tekintettel kell-e lennie a parlamenti és pártéleten kívül álló - talán kevésbé iskolázott és fegyelmezett - néprétegeknek a sajtóban, rádióban, egyesületekben vagy más úton megnyilatkozó felfogására? IMRÉDY: Feltétlenül szükséges. ELNÖK: Lehetséges-e, hogy egymással szövetkezett vagy társult államok valamelyike világnézet érvényesüléséért folyó küzdelemben az eszmei harcon kívül maradjon? IMRÉDY:Az európai összeszövődés következtében kizárt dolog. ELNÖK: Lehetséges-e, hogy az ilyen harc előestéjén valamely szövetkezett vagy csatlakozott állam a maga sajátos szemléletét és életformáit — mely különbözik a vele szövetkezett államok felfogásától - a maga teljességében megőrizze? IMRÉDY: A gyökereket, melyek a néplélekből fakadnak, megtarthatja, meg is kell tartania. Ha azonban olyan változásokról van szó, melyek az emberiség eddigi életét más irányba terelik, a koreszméknek utat kell nyitni. ELNÖK: A disszidens képviselők alkotmányjogi aggályait a népakarat kifejezőjeként jelentkező törvényhozó testület honorálta-e?
