Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

E választások alkalmával a következő képviselők kerületében jelentem meg, és tartottam beszédet érdekükben: Fricke Valér, János Áron, Ilovszky János és Várady László jelenleg is kormánypárti, továbbá Pálffy József, Németh Andor, Horváth Géza, Incze Antal és Milotay István akkori kormánypárti képviselők érdekében, ezenkívül felszólaltam Győr-Moson vármegyében, a budai kerületben, Győr és Pécs városokban a kormánypárti képviselők érdekében. A választással kapcsolatos kép viselőjelöléseket a pártvezetőség egyik ülésén néhányadmagammal végeztem. Teleki Pállal és politikájával szemben egészen 1940. évi október 3. napján történt kilépésemig nem tettem semmi olyat, mely kifelé a támogatás megvonását jelentette volna. Kilépésemet megelőző időpontban is voltak közöttünk felfogásbeli különbségek, melyek az idők folyamán kiéleződtek; egyik ilyen momentum volt az 1940. évi június hó 3-án tartott pártértekezlet.

66 Ezen az értekezleten Teleki Pál kétszer, én pedig egy ízben szólaltam fel. E beszédemben bizonyos kritikát gyakoroltam a kormány ténykedése felett, és rámutattam, hogy a „zsidó kérdés"-ben a zsidóságnak a gazdasági életből való kiszorítása és a társadalom bekapcsolása tekintetében több irányítást vártam volna a kormánytól. Szóvá tettem a konnány magatartását a sajtó külpolitikai állásfoglalására nézve is, és kifogásoltam a kormány kormányzati tempóját. Arra kértem Teleki Pált, gondoskodjék arról, hogy a párt egy erősebb politikai egységben forrjon össze, és állítson fel munkaprogramot a közelebbi és a távolabbi megvalósítandó pontokra nézve. Két javaslatot is tettem ekkor: az egyik a Képviselőház belső ügyére vonatkozott, a másikat pedig a bizalomkeltés végett tartottam szükségesnek. Arra kértem ez utóbbiban, szólítsa fel a párt képviselő tagjait, hogy mindenki jelentse be igazgatósági tagságát, és a párt intéző bizottsága mint zsűri döntsön afelett, hogy az illető megtarthatja-e tagságát, s ellenkező esetben szólítsa fel, hogy vagy igazgatósági tagságáról, vagy a mandátumról mondjon le, illetőleg a pártból lépjen ki. Utaltam ekkor Teleki Pál azon szavaira is, melyekben a különvacsorákat tette szóvá. Ekkor azt feleltem neki, hogy a pártfegyelem szempontjából vannak sokkal fontosabb dolgok is, és hogy a pártfegyelem nem külsőségeken múlik, hanem belső, lelki kapcsolatokon. Kijelentettem, hogy engem a párthoz belső kapcsolatok fűznek, a mozgalmat én hívtam életre, programot én adtam neki, azért ezeket a kapcsolatokat könnyelműen eltépni nem akarom, és ezek szétkapcsolását a másik oldalról sem tartom kívánatosnak. Teleki Pállal szemben teljesen lojális kijelentéseket tettem, kifejezésre juttattam az ő tiszta közéleti magatartásában és önzetlenségében való hitemet, és azt mondtam, ha utaink elválnak is, nem változom meg, az maradok személyileg, aki voltam, a kormányt pedig támogatni fogom olyan tekintetben, melyet az ország érdekében szükségesnek tartok. Az 1940. június 3-i MÉP értekezletről lásd Sipos: i. m. 169. sk. p.