Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
Erre válaszolt Teleki Pál, és fenntartotta a maga álláspontját, azt mondhatnám, hogy döntetlenül végződött ez az értekezlet. ELNÖK: Ez a felszólalás nem jelentett nyílt kenyértörést? IMRÉDY: Az ellentétek napfényre jutását jelentette. Ezután az én javaslataimat még egyszer-kétszer tárgyalásba vette a párt, de később teljesen elhallgattak vele. ELNÖK: Tanú kilépése előtt hallatszottak-e ellenzéki hangok a kormánypártban, és tanú előbbi felszólalása alkalmával ezeknek a hangoknak adott-e nyílt és határozott kifejezést? IMRÉDY: A pártban rögtön megalakulása után észrevehetők voltak bizonyos árnyalati különbségek; voltak radikálisabb és konzervatívabb felfogású képviselők, ez azonban egy 150 tagú pártban egészen természetes is. Ez az ellentét megnyilvánult már 1939. év őszén is a földbirtok politikai törvény tárgyalása alkalmával tartott pártértekezleten is, hol én magam szálltam síkra az ellentétek enyhítése és tompítása érdekében. Az ún. különvacsorákon is kifejezésre jutott ez az ellentét, ez alkalmakkor kérdéseket intéztek hozzám vagy másokhoz s ezekre feleltünk; ez inkább olyan politikai szeminárium volt. A párt képviselői közül szép számban írtak alá egy memorandumot, melyben a komiány munkatempójának fokozását sürgették, azonkívül a sajtó egy részének magatartása ellen kértek a kormánytól intézkedést. FŐMAGÁNVÁDLÓ KÉPVISELŐJÉNEK 61 kérdéseire IMRÉDY: A június 3-i pártértekezlet előtt 3 nappal felkerestem Teleki Pált, mert a külön-vacsorákon már egyre sürgetőbb hangok hallatszottak. Ez alkalommal nagyon hosszú beszélgetésben tártam fel előtte felfogásomat. Emellett még a pártértekezlet délelőttjén is beszéltem Teleki Pállal, s ő ekkor közölte velem, hogy fel fog szólalni az értekezleten, mire kijelentettem, hogy reflektálni fogok a beszédére; tehát nem érte meglepetésként a pártértekezleten tartott felszólalásom. 1940. évi október 3-án kelt, kilépésein indokait tartalmazó levél tartalma lényegében a következő volt: „Már huzamosabb ideje láttam, hogy a kormány politikája nem vág egybe azokkal a felfogásokkal, melyeket közéleti pályámon irányadónak tekintek. Eddig az ország egyes részeinek visszaszerzése feletti örömteljes hangulat és katonai szolgálatom nem engedték meg, hogy ennek az eltérésnek levonjam a következményeit, azért nem léptem ki a pártból. Mivel azonban ezek az okok elmúltak, elhatároztam kilépésemet, mert ezután csak lelkiismeretem szavára hallgatva akarom tovább szolgálni hazám javát." 68 Kilépésein alkalmával mint párton kívüli képviselő akartam tovább dolgozni, mivel azonban kilépésem időpontjában többen is kiléptek a konnánypártból, az ő kérésükre alapítottam a pártot. Kilépésre én nem beszéltem rá senkit. - Előző levelemmel egyidejűleg levelet írtam Teleki Pál miniszterelnöknek is, melyben megköszöntem azt a támogatását, mellyel ő mi67 Imrédy és a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség képviseletében dr. Nagy László ügyvéd. Lásd a III. fejezet 11. sz. alatt közölt dokumentumot. 528