Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

len törvényeivel. Márpedig az államvezetés csúcsán bekövetkezhető hatalmi vákuum súlyos veszélyforrást jelentett volna a hitleri Németország tartósnak tünő hatalmi hegemóniájától meghatározott nemzetközi környezetben. A szomszédos államokban mindenütt a németek által hatalomra segített (Jozef Tiso Szlovákiában és Ante Pavelics Horvátországban) vagy pozíciójukban megerősített (Ion Antonescu Romániában) személyek tartották kezükben a hatalmat. Magyarország kivételt jelentett, mert a magyar-német kapcsolatok tengelyében a Horthy-Hitler viszony állott, és ameddig Horthy életben volt, s a vezér és kancellár megbízott benne, addig nem látott okot arra, hogy bármilyen változást szorgalmazzon a magyar állam élén. Ugyanakkor Hitler 1941. decemberi döntése úgy szólt, hogy „...a kormányzó utódlása ügyében a jelenlegi kormányzó életében semmi ne történjék".

93 Tartani lehetett attól, hogy amennyiben Horthy akár elhalálozás, akár bizalomvesztés okából nem tölti be többé összekötő és egyensúlyozó szerepét a magyar-német viszonyban, a térséget uraló nagyhatalom mindent megtesz annak érdekében, hogy egy vazallust ültessen be a budai Várba. A kormányzó kifejtette Kállay Miklósnak, miszerint attól fél, „... hogy mi lesz akkor, ha meghal, vagy ha megrokkan, vagy ha a németek - s ha nem ők, a bérenceik - elteszik láb alól. Ha bármelyik bekövetkeznék, óriási nyomás nehezednék a nemzetre, hogy olyan államfőt válasszon, aki a németeknek tetszik, és az érdekeiket feltétlenül kiszolgálja".

94 Albrecht főherceg - illetve a korabeli magyar közjog szerint királyi herceg - személyében akadt is volna vállalkozó erre a szerepre. Számos adat egyértelműen bizonyítja, hogy Albrecht mindent elkövetett annak érdekében, hogy államfői ambíciói érvényesítése céljából megszerezze a Birodalom támogatását.

95 Belső politikai bázisát a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség, különösen pedig Imrédy Béla és Ruszkay Jenő jelentette. Ulrich von Hassell német diplomata 1941 áprilisi naplójegyzetei szerint a főherceg kifejtette neki, hogy Magyarországon átalakulásnak kell bekövetkeznie, de ésszerű módon, a „tömeg nélküli agytrösztöt" képező Imrédy-csoport és az „agyvelő nélküli tömegeket" tömörítő nyilasok egyesülésével.

96 1942 elején Ruszkay közölte Szálasival, „... hogy az Imrédy-párt a legteljesebben Albrecht vonalára állott". 7 A németellenes magyar politikusok érzékelték az Albrecht-Imrédy veszélyt. Erre vallanak Andorka Rudolf és Shvoy Kálmán naplójegyzetei, valamint Serédi JuszHans Georg Lehmann: Der Reichsverweserstcllvcrtreter Horthys gescheiterte Planung einer Dynastie. Studia Hungarica 8. Mainz, 1975, Hase-Koehler Verlag. 21. p. 94 Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam. 1942-1944. Extra Hungáriám sorozat. Budapest. 1991, Európa-História. 1. kötet, 128. p. 5 Sipos Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja. Budapest, 1970, Akadémiai Kiadó. 186. p. 26. sz. jegyzet. - Lehmann: i. m. 24. és 25. p. 96 Die Hassell-Tagebücher 1938-1944. Ulrich von Hassell: Aufzeichnungen vom Andern Deutschland. Berlin, 1988, Goldmann Verlag. 243. p. 97

„Szálasi naplója". A nyilasmozgalom a II. világháború idején. írta és összeállította Karsai Elek. Budapest, 1978, Kossuth Könyvkiadó. 79. p.