Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

tinián feljegyzései. Bármilyen preventív célzatú kezdeményezésre viszont csak magának Horthy Miklósnak volt joga és módja. 1941 novemberében az államfő írásban közölte Bárdossy László miniszterelnökkel, szükségesnek tartja, hogy sor kerüljön konnányzóhelyettes választására, méghozzá utódlási joggal. Bár Horthy István nevét levelében meg sem említette, beavatott körökben köztudott volt, hogy a kormányzó a tisztséget idősebb fiának, Istvánnak, és kizárólag neki szánja. Az utódlási jog rögzítése azonban a famílián és annak holdudvarán túl nem kapta meg a politikai és erkölcsi támogatást. így a törvényjavaslatból, majd magából a jogszabályból a „ius succesionis" végül kimaradt, de beépültek az utódlást ténylegesen mégis lehetővé tevő paragrafusok. A választás lebonyolítására előírt forgatókönyv pedig gyakorlatilag lehetetlenné tette a kormányzói akarattal való szembeszegülést, és eleve biztosította Horthy István megválasztását." Horthy később memoárjában azt állította, hogy az utódlási jog elhagyása az ő „kifejezett kívánságára" történt.

100 Ebből annyi igaz lehet, hogy nem kívánta nyíltan vállalni a dinasztikus családi politika vádjának terhét. A kormányzó idősebb fia, aki 1942-ben 38 esztendős volt, ez ideig nem vett részt a politikai életben, de egyes gesztusai, kijelentései révén mégis széles körben ismertté vált anglofil felfogása. Nem kevesen tudták róla azt is, hogy ellenszenvet érez a fasiszta „koreszme" iránt, és helyteleníti az ország háborús szerepvállalásának bárminemű bővítését. Mindez persze nem maradt titok a németek előtt sem. Dietrich von Jagow budapesti német követ - aki 1941 júliusában vette át a hivatalt Erdmannsdorfftól - egy 1942. februári jelentése szerint Horthy István „... nincs meggyőződve Magyarország és Németország szoros együttműködésének szükségességéről, kétségkívül kifejezetten angolbarát és belsőleg elutasítja a nemzetiszocializmust, társaságában az utóbbi időben zsidók találhatók".

101 A német magatartást - bármennyire ellenszenves volt is Berlinben a jelölt személye - csupán hűvös tartózkodás és nem nyílt felháborodás jellemezte. Horthy ugyanis 1942 elején teljesítette Hitlernek az adott pillanatban legfontosabb kívánságát - hozzájárulását adta egy teljes hadilétszámra emelt magyar hadsereg bevetéséhez a keleti fronton. Ez a magyarázata, hogy Berlinben csak a csendes utálkozásra szorítkoztak, és sem a magyar szélsőjobboldali ellenzék, sem a Volksbund semmiféle utasítást Andorka: i. m. 203. p. - Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945. Sajtó alá rendezte, a bevezető szöveget írta, magyarázó jegyzetekkel ellátta Perneki Mihály. Budapest, 1983, Kossuth Könyvkiadó. 235. p.-Serédi Jusztinián hercegprímás feljegyzései 1941-1944. Sajtó alá rendezte, az előszót, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Orbán Sándor és Vida István. Budapest, 1990, Zrínyi Kiadó. 59. p. 99 MT 1942. évi törvénycikkek. Budapest, 1943, Franklin Társulat. II. törvénycikk a kormányzóhelyettesről, 14-24. p. - III. törvénycikk vitéz nagybányai Horthy István úrnak kormányzóhelyettessé megválasztásáról és eskütételéről. 24. p. 100 Horthy Miklós: Emlékirataim. Extra Hungáriám sorozat. Budapest, 1990, Európa-História. 259. p. 101 Akten zur deutschen auswärtigen Politik (Adap) 1918-1945. Serie E: 1941-1945. Band I. (12. Dezember 1941 bis 28. Februar 1942.) Göttingen, 1969, Vandenhoeck-Rupprecht. 19. sz. dokumentum, 257. p.