Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

párti politika számára megnyerhető, de ezen túljutni ma a legjobb szervezéssel sem volna lehetséges. A pártnak személyi összetétele, az a körülmény, hogy nem egyívású rezsimeket egyformán kiszolgált, a mai időben nem alkalmas arra, hogy tömegeket magához vonzzon. A probléma megoldása tehát a következő kérdésekre kell hogy feleletet adjon: Hogyan lehet a mindenképpen szükséges reformmunkát gyorsan és hatékonyan keresztülvinni, éspedig a mai parlament támogatásával, mert a rendelkezésre álló felhatalmazások a kormánynak nem elegendők, azok hiányában pedig reformokat megvalósítani veszedelmes precedensül szolgálhatna, s lejtőre juttathatná az ország belső fejlődését? Hogyan lehet a parlament támogatását úgy biztosítani, hogy ez a kormányzatot az elkövetkező választások szempontjából a tömegek szemében ne kompromittálja és a talajt lába alól ki ne húzza? Hogyan lehet a tömegeket visszatartani attól, hogy a szélsőséges mozgalmak karjaiba ne szédüljenek, sőt a jövő választásokon a kormány, illetve a felelősségérzettel bíró politikai irányzatok mögött sorakozzanak fel? Hogyan lehet elejét venni annak a mértéktelen izgatásnak, amely teljesen ellenőrizhetetlen és néha felderíthetetlen módon röpcédulák, suttogó propaganda stb. révén szerte az országban folyik, és már a legértékesebb rétegeket is kezdi megfertőzni, s különösen, hogyan lehet ezt úgy elérni, hogy valóban a lelkek gyógyítására vezessen, s ne csak külsőséges látszateredményeket érjen el? Vegyük sorra a lehetőségeket. Az egyik lehetőség: minden szélsőséges jelenséget és azokat hordozó szervezeteket, illetve személyeket szigorú eréllyel ártalmatlanná tenni, s egyidejűleg a parlament többségének támogatására számítva, az eddigi parlamenti metódusok szerint, törvényjavaslatok benyújtásával stb. kormányozni. Ez a módszer nem látszik célravezetőnek. A külpolitikai események keltette izgalomban azon nagy eredmények láttán, amelyeket az autoritär [sic!] módon kormányzott államok érnek el, a lelkek hajlamosak az auctoritarie [sic!] irányzatokat valló szélsőséges pártokhoz való csatlakozásra, és félő, hogy a szigorú intézkedések által érintett személyeket mártíroknak tekintenék, akik csak új és új hívőket szereznének a mozgalomnak. Könnyen lehetséges, hogy átmenetileg egy ilyen fellépés néhány hónapig nyugalmat biztosítana, de utána annál nagyobb erővel lángolna fel a mozgalom, különösen ha a kormányzat teljesen hibáján kívül nagyobb nehézségekkel találná magát szemben. De még erre az átmeneti eredményre sem lehet biztosan számítani, mert lehet, egy erélyes fellépés a lelkek forradalmasítására vezetne olyan rétegekben is, amelyeknek hűségére addig biztosan lehetett számítani. Amellett egy ilyen eljárás teljesen kizárttá tenné egy tömegmozgalom megszervezését, úgy, hogy a következő választásokon a kormány biztos bukásnak nézne elébe. A második lehetőség: az eddigi helyzetet fenntartani. Tehát parlamenti kormányzás a velejáró lassúsággal és szélsőséges mozgalmakkal szemben arra szorítkozás, hogy alkotmányos keretekben működjenek, azaz az egyes kilengéseknek vagy bűn-