Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

cselekményeknek hatékony üldözése és megtorlása különösebb tervszerű intézkedések nélkül. Ez a megoldás nem kívánatos, mert előreláthatólag a helyzetnek további lassú romlására vezetne, a parlamenti pártok közti széthúzás is hamarosan jelentkezne, az intézkedések üteme és valószínűleg tartalma is nagyon lefokozódnék, s így a kilátások a jövő választásokra szintén kedvezőtlenek lennének. A harmadik lehetőség látszik egyedül célravezetőnek. Ennek lényege abban állna, hogy a kormányzatnak a súlypontja jobbra tolatnék át egészen addig a mértékig, amíg egy parlamenti többség lehetősége fennáll. Ennek a jobbratolódásnak természetesen a kormány személyi összetételében is kifejezésre kell jutnia, amellett a kormánynak egységes programot kell reprezentálnia, tehát fegyelmezett emberekből kell állnia, akik tudnak együtt dolgozni, és nem a saját karrierjük megalapozásával vannak elfoglalva. Ennek a kormánynak valószínűleg szűkebb parlamenti bázisra kell majd támaszkodnia, és a pártból legfeljebb 120-125 képviselő támogatására számíthatna, akik azonban a felvidéki képviselőkkel együtt és számítva az ellenzék némely tagjának kétes esetekben legalábbis passzív támogatására, a kormányzatot a következő hónapok parlamenti nehézségein a képviselőházban át tudnák segíteni. A felsőházat illetőleg a reformok minemüsége a lényeges, így tehát ott előre prognózist felállítani lehetetlen. Ezzel egyidejűleg és a parlamenti többségnek a tudtával, esetleg támogatásával, életre hívandó volna az a mozgalom, amely hivatva volna a tömegeket beszervezni. Ennek a mozgalomnak szigorúan körülírt ideológiai alapja volna: nacionalista, militarista (tehát felvonulások, esetleg uniformisok hordása is tervbe vétetnék), fajvédő, tehát antiszemita, amennyiben tagjai sorába zsidóvérüeket nem venne fel (legfeljebb negyedvér esetén tenne kivételt érdemes esetekben), közéletben és magánéletben a tiszta erkölcsöket követelné, erős szociális programot vallana, és a szociális segítésnek országos szervezetét is felállítaná, főleg önkéntes munkásokból. A szervezet rendfenntartás szempontjából is készen állana az aktív fellépésre. Erre a szervezetre feltétlenül szükség van, mert különben a fiatalságot elhódítják a szélsőséges mozgalmak. Módszerek tekintetében sokkal gyorsabb és hatékonyabb metódusokra kellene áttérni, ennek következtében a parlamentet a részleteket mellőző, de az alapelveket pontosan körülíró törvényekkel kellene foglalkoztatni, amely szigorúan körülírt kereteket a kormánynak kellene azután rendeletekkel kitöltenie. Emellett a parlament tárgyalási rendjét is lényegesen meg kell gyorsítani, hogy 48 óra alatt legkésőbb törvényt lehessen alkotni. Ezen a parlamenti bázison, ezzel a gyorsított munkarenddel, egységesebb és jobboldalibb színezetű kormánnyal és a mozgalomnak a széles rétegeire támaszkodva, valóra kell váltani egy reformprogramot, amelynek főbb pontjai a következők: 1./ Földbirtok-politika. Meg kell valósítani azt a kisbérleti elgondolást, amelyet a kaposvári beszéd jelzett. A kaposvári beszéd a legszélsőbb kereteket tűzte le, amelyeken nem szabadna változtatni, de a kisbérletek szempontjából való igénybevétel sor-