Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

bonis évek legjelentősebb konfrontációját váltotta ki a kormányzóhelyettesi törvényjavaslat 1942 elején. Horthy Miklós az 1920-as évek első felében kialakult, a tekintélyuralmi vonásokat parlamentáris és önkormányzati elemekkel ötvöző rendszer szimbóluma és őrzője volt. Az államfő nem helyeselte a fasizálási szándékokat és ragaszkodott a kikristályosodott hatalmi konstrukció változatlan fenntartásához. Bethlen István egy beszédében joggal hangsúlyozta, hogy „... elsősorban kormányzónknak köszönhetjük, hogy az ország ... megmaradt az alkotmányosság talaján és nem szédült bele ... külföldi talajon nagyranőtt irányzatokba".

91 A kormányzóságnak azonban két gyenge pontja is volt. Sebezhetővé tette ideiglenes jellege, valamint Horthy Miklós személyéhez való kötöttsége. Az 1920:1. tc.-ben rögzített és a provizóriumból következő legtöbb megszorítás több törvényhozási aktussal az idők folyamán megszűnt. Az ideiglenes államfő az országgyűlés elnapolása és feloszlatása, valamint a törvények jóváhagyása tekintetében lényegében királyi jogkört kapott. Megoldatlan maradt azonban továbbra is az utódlás kérdése, mert a kormányzói tisztség nem volt - ideiglenesnek minősített jellege miatt eleve nem is lehetett-örökletes, és Horthy utódkijelölési joggal sem rendelkezett. Az 1937:XIX. tc. „a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról" csak utódajánlási jogot biztosított számára, ennek azonban közjogi érvénye, kötelező ereje nem volt. Jóllehet Horthy a törvényjavaslat előkészítése során Darányi miniszterelnöknek írott levelében hangsúlyozta: „... a tervezetben egyedül egy pontot tartottam fontosnak: a kormányzói szék megüresedése esetén a megfelelő utódról való gondoskodást... Úgy érzem, hogy az államfői minőségemben szerzett több, mint 17 évi tapasztalat után én tudom legjobban megítélni, melyek azok a tulajdonságok, amelyekre ezekben a bonyodalmas időkben a kormányzónak szüksége van". 2 Az említett törvény a tisztség megüresedése következtében szükségessé váló kormányzóválasztás lebonyolítására létrehozta az országtanácsot, amelynek gondoskodnia kellett arról, hogy a parlament két házának együttes kormányzóválasztási ülése legkésőbb a megüresedéstől számított nyolcadik napon összeüljön. 1937-ben, nyugodt békeidőben az államfői méltóság egy hétig tartó betöltetlensége semmi aggályra okot nem adó, rövid tartamú időköznek tünt. Más volt a helyzet azonban egy háború kellős közepén, amikor az időszámítás nagyobb sebességre váltott, amikor a hetek napoknak, az órák perceknek számítottak, és hét nap alatt nagyon sok minden történhetett. Ezért szükségesnek látszott az eljárás felgyorsítása, akár a legcsekélyebbnek tünö késedelem kiiktatása a kormányzói szék megüresedése és betöltése között. Az utódlás rendezetlenségének 1920-tól, tehát kezdettől fogva lappangó krónikus gondja 1941-ben változott egyszeriben sürgősen megoldandó heveny kérdéssé. Az életének nyolcadik évtizedébe lépő kormányzó az esztendő végén súlyos betegségen esett át. Felgyógyult ugyan, de mindinkább számolni kellett a természet kérlelhetet91 Gróf Bethlen István ünnepi beszéde 1940. március 18-án. (Országos Széchényi Könyvtár.) 92 Horthy Miklós titkos iratai. 33. sz. dokumentum, 169. p.