Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

járó külpolitikai események a nemzet lelkére és felfogására is átalakítólag hatottak, s az a parlament, amely 1935-ben egészen más körülmények közt jött össze, ma nem fejezi ki az ország közvéleményének igazi nézeteit. De szükség van erre a szervezkedésre azért is, mert társadalmunk nagy része még szervezetlen; a régi parlamenti pártok kereteiben - ideértve a NEP-et is - nem szervezhető meg, de keresi a tájékozódást, keresi a zászlót, amely alá beállhatna, és ha a keretet nem nyújtjuk számára, úgy előbb-utóbb bele fog sodródni a szélsőséges irányzatokba. Gondolni kell itt elsősorban a jószándékú, de politikailag iskolázatlan és naiv alacsonyabb városi intelligenciára, amely mégis döntő súllyal bír a közvélemény formálására. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ma a politikai kérdések iránt érdeklődő rétegekben az általános hangulat a következőképpen jellemezhető. Az idősebb generáció jellemvonásai: nacionalista (bár nem kifejezetten militarista), antiszemita, szociális téren gyors haladást kíván, az alkotmány iránti érzéke megvan, és irtózik minden forradalmi megmozdulástól. A fiatalabb generáció a nacionalizmus és antiszemitizmus tekintetében egyezik az idősebbel, szociális kérdésekben még mcszszebbmenő követelményeket támaszt, határozottan militarista, és ennek külsőségeit, pl. az uniformist szereti, az alkotmány iránt érzéke nincs, mert mindennel, ami a liberális világban megvolt, elégedetlen, és ennek folytán az alkotmánynál nagyobb értéket lát egy gyors és hatékony kormányzás lehetőségében, sőt annyira megy - legalábbis papíron -, hogy a diktatúra gondolatával is szívesen foglalkozik, amellett egyet sürget különösen, a közéletben teljes puritanizmust, még a látszatokban is. Meg kell jegyeznem, hogy ezzel a nagyvárosi tömegeknek a jellemzését igyekeztem adni, de a falusi intelligencia, sőt a gazdatársadalom is sok tekintetben hasonló felfogású. A parlamentben helyet foglaló tényezők sok tekintetben még az előbb jellemzett idősebb generációnál is konzervatívabban, merném mondani, elég szép számban maradibban gondolkoznak. A nagy probléma az, hogyan lehet a parlamentnek a felfogását egyfelől és a széles közönség felfogását másfelől, ez utóbbi keretén belül pedig az idősebb és a fiatalabb generációnak a felfogását átmenetileg olyan közös nevezőre hozni, hogy egyrészt ne kelljen a parlament ellen, vagy a parlament nélkül kormányozni, másrészt, hogy a jövő választás esélyeit ne kompromittáljuk. Növeli a helyzet nehézségét az, hogy választani ez idő szerint nem lehet, az eddigi országterületen is legalább 2 hónapi idő kell még a választói névjegyzékek elkészítésére és egyéb előkészületekre, a felvidéki területeken pedig ugyanez hosszú hónapokat vesz még igénybe. Ez utóbbi körülmény a parlament magatartásának is egyik magyarázata; a parlament azért is elégedetlenkedik, mert tudja, hogy a reformok sürgőssége miatt elnapolásra sor nem kerülhet, és tudja azt is, hogy a Házat ez idő szerint a választások útjába gördülő akadályok folytán nem lehet feloszlatni. Meg kell jegyezni, hogy az a kézenfekvő megoldás, hogy a kormányzó párt esetleges cégérátfestéssel, programváltoztatással stb. ifjuljon meg és próbáljon országos szervezetet létesíteni, amely a következő választásokra is megfelelő bázisul szolgálna, nem látszik járhatónak. Magyarországon mindig van egy réteg, amely a kormány-