Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

Szükségesnek tartottam, hogy a magyar közvélemény előtt is megvilágítsam az idevágó tárgyalások anyagát és a konferenciáról kiadott közleményt, hogy a hazai közvélemény megismerje azt az engesztelékeny, de a nemzeti érdekeket és a nemzet méltóságát szem elől soha egy pillanatra nem tévesztő szellemet, amely külpolitikánkat irányítja. Ez a magatartásunk teljes megértésre talált a velünk baráti viszonyban élő államoknál. Gróf Ciano olasz külügyminiszter Kánya külügyminisztert táviratilag üdvözölte az elért sikerért, a német sajtó szintén ennek megfelelő visszhangot adott, s Lengyelország baráti hangját is hallhattuk sajtóján keresztül. De megértésre és méltánylásra talált ez az eredményünk a nyugati hatalmak közvéleményében is, az azt visszatükröző sajtó kommentárjain keresztül. Két hónapja, tiszántúli gyűlésünk keretében utaltam arra, hogy a nyár számunkra nem a pihenés, hanem a komoly, megfeszített munka időszaka lesz. A külpolitikánk szempontjából jelentős külföldi utazások és tárgyalások mellett a törvényhozás szünetét minisztertársaimmal együtt arra használtuk fel, hogy a magyar élet problémáit sorra vegyük és kialakítsuk, megformáljuk azoknak a terveknek a valóra váltását, amelyeket a konnány bemutatkozása alkalmával, mint programot ismertettem. Hatalmas anyag vonult végig előttünk, hiszen az ország és a nemzet előtt az a feladat áll, hogy azoknak az új koreszméknek a magyar talajban, magyar módon való megvalósítását munkáljuk, amelyeket bemutatkozó beszédemben két gondolatban jelöltem meg: a népi egység és a szociális igazság gondolatában. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy ennek az országnak a népét, ha a nemzetek versenyében meg akarunk állni, még szorosabban kell összekovácsolnunk és ezért ennek az országnak szociális rétegeződését sok tekintetben át kell alakítanunk. Megújulás az egységben és egység a megújulásban, ez a mi hitünk, ez a mi törekvésünk, ez a mi akarásunk. Erőssé kell tennünk, meg kell edzenünk ezt a nemzetet és meg kell teremtenünk számára azt a hatalmi eszközt, amely szükséges ahhoz, hogy biztonságban és becsületben haladhasson előre a maga kultúrmunkájában. A mostoha sors hosszú éveken keresztül megfosztott attól, hogy megfelelő létszámú és megfelelően felszerelt hadsereget állíthassunk. Trianon méltánytalan rendelkezései és anyagi erőink fogyatékossága sokáig útjában álltak annak, hogy a honvédelem követelményeinek szívünk szerint eleget tehessünk. A helyzet ma megváltozott, a belátás felülkerekedett és hosszú évek küzdelmes, kemény megpróbáltatásokkal és lemondásokkal telt ideje után oda jutottunk, hogy ez év március havában hivatali elődöm, Darányi Kálmán nagyszabású programbeszéd keretében egy nagy beruházási és felszerelési program pénzügyi és gazdasági alapjait lefektethette. Ennek a nagy programnak végrehajtása teljes mértékben megindult. A felvenni szándékolt kölcsönök közül az elsőt teljes sikerrel kibocsátottuk, a beruházási hozzájárulással a nemzet vagyonnal rendelkező rétegeit súlyos áldozatokra hívtuk fel és örömmel jelenthetem, hogy a rendeléseket nemcsak kiadtuk, hanem a kigyártás is teljes erővel folyik a műhelyekben. De mindez nem elég. A honvédelem gerince a fegyelmezett és képzett magyar katona, hordozója pedig a nemzet egészének szerves egybekapcsolása, anyagi és erkölcsi megszervezése a honvédelem céljainak szolgálatára. A sorozatos minisztertanácsok-