Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
A mezőgazdaság igen beteg pontjának látszik a borprobléma, amelyről élőszóval szeretnék eszmét cserélni. A mezőgazdaság szociális problémái közül röviden említést tettem már a betegségi biztosításról, amelyet ez idő szerint nem tartok megoldhatónak. Némileg más a helyzet az öregségi és rokkantsági biztosítás szempontjából. Nem tartom kizártnak, hogy évi 6-7 milliós keretben ez megoldható lenne, de véleményem szerint a jelenlegi önkéntes biztosításnál alkalmazott 144 pengős évi ellátási összegeken nem kellene túlmenni. Politikai hatása e kérdés megoldásának igazán csak akkor volna, ha az ellátási díjak fizetése, bár csak kisebb összegben is, de azonnal felvétetnék. Éppen ezért helyesebbnek tartom, ha a tervbe vett adócsökkentések helyett ennek az azonnali megoldásának a céljára állíttatnék be a szükségelt 3-4 millió pengőt kitevő összeg a költségvetésbe, mint előleg a mezőgazdasági öregségi és rokkantsági biztosítási pénztárnak. A mezőgazdasági hitel kérdése ma holtponton van. A gazdavédelem 24 és különösen azok a törekvések, hogy a meglévő védelmi rendszabályok feloldása helyett azok még tovább kimelyíttessenek, végzetcsen aláásta a mezőgazdaság hitelképességét. Megfontolandónak tartom ezért, hogy nem lehetne-e egészen új nyomon elindulni, hogy a gazdavédelem kérdése, ha az mindkét oldalon áldozatokkal járna is, likvidáltassék, és ezzel a mezőgazdaság hitelképessége felé egy bizalmat keltő lépés történjék. Nézetem szerint ezzel parallel kellene haladnia a földszerzés tekintetében bizonyos korlátozó intézkedésnek, amely lehetne analóg azzal, amelyet a sajtóreformot illetőleg voltam bátor javaslatba hozni, ti. hogy az új földszerzés lehetősége korlátoztassék azokra, akiknek az összes nagyszülei Magyarországon születtek, valamint azokra, akik köztudomásúlag földmíves családból származnak, vagy legalább 10 éven át közhivatalt viseltek. Ha ilyen korlátozás kiegészíttetnék azzal a további feltétellel, hogy a hitelező, aki valamely birtokot elárvereztet, ha csak saját személyében nem rendelkezik ezekkel a feltételekkel, köteles a birtokot 6 hónapon belül birtokszerzésre jogosultnak eladni, amely eladás esetén az árverési vételárat több mint x százalékkal meghaladó összeg a kincstár javára befizetendő, úgy nagyobb veszélyt nem látnék a gazdavédelem lényeges lazításában. A hitelező ugyanis igyekezni fog a jelenlegi adóssal olyan platformra helyezkedni, hogy az a birtokban megmaradhasson. Lehet, hogy átmenetileg a földbirtok árára ilyen rendezés csökkentőleg hatna, de minthogy az új szerzők kívánatos elemek volnának, nemzeti szempontból semmi kár nem származnék, hiszen a mezőgazdaság szempontjából sem a föld árának a magassága a tulajdonképpeni cél, hanem a jövedelmezőségnek a biztosítása. Ha egy ilyen konstruktív lépés megtörténik, (és csakis ez esetben) megfontolás tárgyává lehetne tenni a mezőgazdasági hitel előmozdítására a 9 havi váltóknak bankábilissá tételét, ami azonban bizonyos feltételekhez volna kötendő. Nevezetesen a.) hogy ilyen váltók csak bizonyos korlátolt összeg (pl. 20-25 millió erejéig) fogadtatA gazdavédelmi intézkedésekről lásd Szuhay Miklós: Az állami beavatkozás és a magyar mezőgazdaság az 1930-as években. Budapest, 1962, Akadémiai Kiadó. 287. sk. p.
