Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
nak be a jegybank által, b.) hogy kizárólag termelési forgótőke szükséglet finanszírozására szolgáljanak, tehát márciustól májusig terjedő időszakban nyújtassanak, s legkésőbb a következő év febmár 15-ig a jegybank tárcájából teljesen kikerüljenek, c.) hogy beváltásuknak a biztosítására a kincstár részéről egy 20 százalékukat kitevő összeg, tehát 4-5 millió pengő dcponáltassék 25 , hogy a hátralékosán maradt anyag ennek a terhére beváltva kikerüljön a jegybank tárcájából. A váltók természetesen prolongálhatok nem lennének. A benyújtás az OKH, a Földhitelintézet és a PK 26 részéről történhetnék. Amennyiben a kísérlet balul ütne ki és a váltók a gazdaadósok által jelentős arányban nem honoráltatnának, vagyis pl. 1/3 részük a benyújtó intézetek, illetve az állami fedezeti alap birtokában maradna, úgy a kísérlet nem ismételtetnék, míg ellenesetben szisztematikussá tételéről kellene gondoskodni. Ami a hosszú lejáratú mezőgazdasági hitel újrafelvételét illeti, ez egyrészt a külföldi adósságok rendezésével, másrészt pedig azzal a kérdéssel függ össze, hogy a hazai tőkepiacot mennyiben kell esetleg fontosabb célok igénybevétele céljára rezerválni. Az előfeltételek megteremtése tehát még egyelőre el fog húzódni, és ezért, mint egyelőre nem aktuális kérdést kikapcsolom azzal a megjegyzéssel, hogy az ilyen fajta hitelezésnek az újrafelvételénél lehetne bizonyos összefüggést konstmálni az ún. kötvényrepatriálásoknak a kérdésével, és lehetne gondolni a biztosítási alapok és nyugdíjpénztárak bekapcsolására. De ismétlem, hogy mindennek előfeltétele, hogy a mezőgazdasági körökben az adósságfizetés tekintetében teljesen megváltozott mentalitás kerekedjék felül, mert mindaddig, amíg a mezőgazdaság érdekképviseletei sem tudják függetleníteni magukat az adós gazdák lármás rétegének, ennek a többnyire kevésbé értékes kisebbségnek a terrorjától, addig nem tudják a hiteligényeik kielégítésére szükséges bizalmat és megnyugvást felkelteni. A mezőgazdasági munkabérek kérdését minimális munkabéreknek a megállapítása aligha oldaná meg szerencsésen. Az egyetlen organikus megoldási lehetőség szerintem megfelelő természetű közmunkáknak ott és olyan mértékben való foganatosítása, ahol és amily mérvű mezőgazdasági munkásfelesleg jelentkezik. Ennek az előfeltétele természetesen a már többször említett közmunkakataszternek a felállítása. E tekintetben az útrendszer kiépítése terén, különösen a tanyavilágban, az eddigi programoknál messzebb is lehetne menni. 4./ Az ipari politika terén a következő kérdések merülnek fel: a./ az ipari árpolitika. Az ipari árak ellenőrzése ma nem a legjobb mederben folyik. Az apparátus, amely erre hivatva volna, nem elég erős, sem számbelileg, sem felkészültség szempontjából. Az ipari árkalkuláció kérdése különben is egyike a legnehezebbeknek. Némi további áldozatot ez a kérdés megérne (képzett könyvvizsgálók és kalkulátorok további alkalmazása). Addig is azonban a tárgyi hiányosságokat tetézi bizonyos széthúzás az egyes tárcák között, mert sajnos az árvizsgálat terén is tapaszLetétbe helyez. 26 OKH: Országos Központi Hitelszövetkezet; Földhitelintézet: Magyar Földhitelintézet; PK: Pénzintézeti Központ.
