Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

jellemző vonásai: egyetlen az államban, totális, és tekintélyi elvre épül. Tagozódása az államapparátushoz igazodna, mert „ ...ideális állapot az, amikor a nemzetszervezet különböző vezetői az állami végrehajtó szervek hasonló szerveinek is egyben a vezetői". Ahol szakszerűségi okokból a csere átmenetileg nem oldható meg, ez csupán ideiglenes állapot lehet, amíg nem lelnek egy hűséges „Parteigenossé"-t, aki szakmai szempontból is elfogadható. Addig a nemzetszervezet hasonló intézményének vezetője ellenőrzi a megfelelő szintű állami funkcionáriust. Az imrédysta államszervezési tervek tehát az olasz fasizmus gyakorlatát másolták, míg a társadalmi-politikai bázis képét, a fasiszta párttal azonosítható nemzetszervezetet a náci pártról mintázták. A párt náci mintájú kiépítését az indokolta volna, hogy csupán egy szorosan centralizált, a közélet és magánélet minden területére behatoló és állandó permanenciában lévő szervezet kiépítésében látták a nemzetiségek feletti uralom tartós biztosításának zálogát. „A magyar nemzetiszocializmus sajátos vonását az a különleges helyzet adja meg, hogy a geopolitikai és történelmi adottságok Európa érdekében elkerülhetetlenné teszik, hogy a Kárpátok medencéje továbbra is megtalálja a maga egységes politikai szervező erejét."

63 Szálasiék a „hungarista birodalmi gondolat" alapján állottak, amely az egyes nemzetiségeknek bizonyos föderatív jogokat biztosított volna. Imrédyék már 1940 nyarán elvetették a nyilas terveket, és később is hangsúlyozták, hogy „... nem lehet szó hungarizmusról, amely egységbe olvasztaná a magyart, a svábot, a tótot, a rutént és a románt. Együtt kell élni egy államban, de azt nekünk kell vezetni és igazgatni. Nagyobb egységet az új nemzetiszocialista államban teremthetünk meg, a megfelelő szervezési formákat meg kell adni, de ez a vezető nemzetszervezet feladata. A magyar nép sajátos vezetése kizárólag a magyar népre épülhet fel."

64 Imrédy felismerte, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása a német szempontok szerint a magyar pozíciók biztosításának egyik alapvető kérdése. „Attól függ jövőnk és a Duna-medencében való hatalmi pozíciónk, hogy mennyire tudjuk a nemzetiségeket konstruktív elemekké tenni"

65 - mondotta egyik beszédében. A népi és történelmi elv ellentmondását feloldandó, hajlandó volt elismerni a „népcsoportok kollektív személyiségét", de csupán mint kulturális közösséget, amely nem rendelkezik politikai, gazdasági önállósággal, feladata kizárólag a népi kultúrák fejlesztése, amelyek hozzáadnák sajátos színezetüket a „magasabb magyar kultúra szintéziséhez". A nemzetiségi kérdés ilyen elvi megalapozása lehetőséget nyújtott arra, hogy elismerje a német kisebbségnek mint legfejlettebb népcsoportnak a különleges helyzetét. Imrédy a magyarság elhelyezkedésében, „egyedülvalóságában" történelmi küldetést látott, amelynek rendeltetése egyrészt az északi és déli szlávok egyesülésének megakadályozása, másrészt a germán és a szláv tömegek elválasztása. Szerinte az új Európa kialakításában a prímhegedűs szerepe Németországra vár, amelyet a FöldköAz 1939. június 10-re összehívott országgyűlés képviselőházának naplója. (KN 1939-1944.) XII. kötet, 159. p. 64 MOLK 149. B.M. VII. res. 1942-4-6154. 65 MOLK 510. VI. kötet, 341. p.