Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

zi-tenger térségében Olaszország támogat. A két fasiszta nagyhatalom azonban nem nélkülözhet egy harmadik segítőtársat, amely a délkelet-európai és balkáni térséget foglalná egységbe. „Európa mai hatalmi alakulásában magyar élettérnek számítom a Balkánt, az Adriai-, a Fekete- és az Egei-tenger közötti részt. Szellemileg és gazdaságilag részt kell vennünk Európa e részének életében ... E terület rendezése, fejlesztése a mi feladatunk is. Egy gigászi birodalomépítés körvonalai bontakoznak ki előttünk ... ehhez kell munkaterv, képzelőerővel megalkotott nagy keret, amelybe minden magyar ember be tud állni a maga munkájával és tehetségével" - jelölte meg Magyarország külpolitikai célkitűzéseit.

66 Imrédy Béla és pártja 1940 októberc-1944 augusztusa között voltjelen önálló erőként a magyar közéletben. Az exminiszterelnök ismételten hangsúlyozta, hogy az MMP a gouvernementális ellenzék szerepét kívánja betölteni, kizárólag a törvényeket betartó harcmodor és a parlamentáris eszközök jogosultságát ismeri el. „Küzdelmünkben, amely csak alkotmányos lehet és feltétlenül különböznie kell stílusban a hasonló eszmeiségű pártok eddigi stílusától, ha reális politikát akarunk űzni, feltétlenül számolnunk kell azokkal az erőkkel, amelyek ma még előttünk állanak. Ebből a szempontból a Parlament [sic!] nem elhanyagolható tényező"

67 - tájékoztatta a szervezeteket egy körlevél 1941 júniusában. Imrédy maga pedig egy választmányi ülésen kifejtette, hogy „szélsőjobb" helyett inkább az „intranzigens jobboldali" kifejezést kedveli, mert a „szélsőjobb" szóban van valami éretlen, „ ... legszélről nem lehet a közepet kormányozni".

68 Az imrédysták nyilvánvalóvá kívánták tenni, hogy mérsékelt taktikájuk jelentősen eltér a nyilasok radikalizmusától. A különbségtétel azonban önmagában nem volt elegendő a velük való viszony tisztázásához. A nyilasok bizalmatlanul és fenntartásokkal fogadták az új párt megjelenését a szélsőjobboldali ellenzék mezőnyében. Bár Fiala Ferenc, a Szálasi-vonal hangadó publicistája „józan örömmel" üdvözölte az MMP létrejöttét, de hangoztatta azt a követelményt, hogy Imrédyék szabaduljanak meg a „polgári sallangoktól", és nyíltan is a nyilaskeresztes gondolat jegyében tevékenykedjenek. „Ha ez megtörténik, akkor az új párt teljesítette kötelességét. Egyébként... ?"

69 Szálasi még határozottabban fogalmazott. Ingerültenjegyezte be naplójába a Magyar Megújulás Pártjáról, hogy „... kegyelmes és bukott miniszterek, nemzetes urak és konjunktúralovagok ..." szervezkedése. Rátz Jenőnek pedig kijelentette, hogy amennyiben Imrédy „... becsületesen akar dolgozni, akkor be kell lépnie a nyilasokhoz pártjával együtt".

70 Szálasi a volt miniszterelnök új politikai kezdeményezését feleslegesnek, sőt károsnak tartotta. Csak akkor bízott volna Imrédy „megtérésében" és nemzetiszocializmusának őszinteségében, ha alárendeli magát az ő vezetésének, és híveivel együtt betagolódik a nyilaskeresztes pártba. Csakhogy Imrédy erre nem volt hajlandó. Amikor 1940 október végén Ruszkay MOL P 1350. Magyar Megújulás Pártja, 1. csomó. Uo. MOL K 149. B.M. VII. res. 1942-4-6154. 1942. április 3. Pesti Újság, 1940. október 10. MOL X 5050. Macartney Papers, Szálasi Napló 1940. 117. p.