Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
széles tömegei, milliói elborzadva fordultak el már ekkor is ettől a szörnyűségtől, soha egy pillanatig sem azonosították magukat ezzel az eljárással. Rettenetesen súlyos itt nemcsak az alanyi bűnösségnek a foka, de a cselekmény tárgyi súlya is. Ami a cselekmények minősítését illeti, a népbíróság azokban hiánytalanul megtalálta a rendelet 15. §-ának 1. pontjába ütköző, s annak II. tétele szerint minősülő egy rendbeli folytatólagosan elkövetett népellenes bűntettnek minden kritériumát, mert vádlott, mint a Sztójay-kormány tagja, tudatosan vett részt olyan jogszabályok meghozatalában, amelyek a nép érdekeit súlyosan sértették. 5./ A tényállásnak III. 5. fejezetében foglaltak: egymásba kapcsolódó szerves egészet alkotó eseménysorozatot (cselekvésfolyamatot) alkotnak. Ezt részeire bontani és az egyes részeket külön értékelni nem lehet. Arról van itt szó, hogy a vádlott 1944. év tavaszán és őszén Veesenmayer Edmunddal - akiről tudta, hogy német diplomáciai szolgálatban álló titkos ügynök több alkalommal megbeszéléseket folytatott, tájékoztatta nevezettet a magyar belpolitikai viszonyokról, a magyar gazdasági erőtartalékokról, s katonai kiképzés és felszerelés hiányosságairól, szóval különféle olyan adatokat szolgáltatott a német diplomácia (amely testületnek, polgári alakulatnak tekintendő) részérc, amelyek a magyarság érdekeit feltétlenül sértették. Az ország valódi jól felfogott érdeke ugyanis nem az volt, hogy minden erőtartaléka bedobassék a németek soha ki nem elégíthető háborús gépezetébe, hanem annak éppen az ellenkezője. A belpolitikai és a hadfelszerelési helyzetet jellemző adatok feltárása ugyanígy a nemzet érdeke ellen való volt. Kifejezte vádlott mindezek során azt a véleményét is, hogy a Kállay Miklós és kormánya által képviselt politikai irányt - amivel a németek igen elégedetlenek voltak belső erőkkel megváltoztatni nem lehet, s a jobboldali ellenzék uralomra jutása csak úgy valósulhatna meg, ha a kormányzó meggyőzetnék annak szükségességéről. Lényegében ez is adatközlést foglal magában. A népbíróság a tényállásnak ebben a részében (a jkv. 137. oldalán foglalt vádkiegészítésnek megfelelően) a rendelet 13. §-ának 5. pontjába ütköző, s annak I. tétele szerint minősülő, egy rendbeli folytatólagosan elkövetett háborús bűntettnek alkotóelemeit ismerte fel. A cselekményre az 1930. évi III. tc. 58. §-a szerinti minősítést is nem csupán a Btk. 95. §-ban 539 foglaltakra tekintettel nem alkalmazta, hanem azért sem, mert nem látta megnyugtatóan igazolva, hogy vádlott a vád tárgyává tett és az imént ismertetett cselekményeivel a Német Birodalmat a magyar állam ellen kényszerintézkedésre indíta„Ha valamely cselekmény a büntetőtörvény több rendeletét sérti: ezek közül az lesz alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet állapítja meg."
