Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
gondolat, hogy 1944-ben a gettók megvalósításának eszméje és a tényleg megvalósított többi rendelkezés gondolata vajon nem attól a vádlottól eredt-e, aki már 1942-ben követelte azt a parlamentben? A vád ezen a helyen az, hogy a vádlott tagja volt a Sztójay-kormányjnak], s a kormány rendeleteinek pedig gettók felállítása, deportálások és sok százezer emberélet kioltása volt a következménye. Az igaz, hogy a Sztójay-kormány alatt hozott zsidó rendelkezések végrehajtása nem tartozott vádlott hatáskörébe, aki tárcanélküli gazdasági csúcsminiszter volt; az is igaz, hogy a deportálásokat illetően a Gestapo is intézkedett. A legfőbb rendelkezéseket (más kérdés azután, hogy azok a Gestapo sugallatára történtek-e, vagy sem? Mindenesetre tény, hogy Romániában és Bulgáriában is jelen volt a Gestapo és a német fegyveres megszálló erő, s ezen országokban mégsem történtek hasonló szörnyűségek) a belügyminisztérium adta ki és hajtotta végre közegei által. Az összkormány pedig a maga egészében és egységesen felelős mindazokért az intézkedésekért, melyek a konnány uralmának idején történtek. A megállapított tényállásból kitűnik, hogy a június 21-i minisztertanácson - melyen vádlott is jelen volt - dr. Arnóthy-Jungerth Mihály tanú feltárta a deportálások embertelen módját, és a deportáltak sorsát az auschwitzi, birkenaui és más koncentrációs táborokban. A vádlott is hozzászólt a kérdéshez, egyetlenegy elítélő szava nem volt, hanem azt a javaslatot tette, amit a minisztertanács el is fogadott, hogy: a deportálások tényét össze kell kapcsolni az angolszász légibombázásokkal. Hogy azután a kormánynak és a kormányzónak mégiscsak volt „némi" ingerenciája a dolgok folyását illetőleg: igazolja az a tény, hogy július 7-e után több deportáló vonat már nem hagyta el az ország területét. így menekült meg Budapest zsidó lakossága is az auschwitzi és más gázkamráktól. De mindebből viszont következik az is, hogy a kormányzatnak módjában állt volna - ha annak tagjaiban a humánumnak csak egy szikrája is élt volna - a vidéki zsidóság deportálását is megakadályozni. így pusztultak el a hazai zsidóságból pár százezren a legszörnyűbb szenvedések és megkínzások után. 538 Ehhez hasonló gazság - helyesen mutatott rá a népügyész - a világtörténelem során még sohasem történt. Még sohasem fordult elő, hogy előre megfontolt szándékkal és mérnökök által kitervezve ilyen kamrákat építsenek fel, ilyen megsemmisítő táborokat létesítsenek és ilyen példátlan hideg kegyetlenséggel és kiszámított gonoszsággal végezzék ki emberek százezreit és millióit pusztán csak azért, mert egy talán őrültnek, vagy egy elvetemült gonosztevőnek az akkor úgy tetszett. És a magyar kormány engedelmes eszközül odaadta magát ehhez a gaztetthez, miáltal méltatlanná tette magát egyszer s mindenkoma magyar névre is. A magyar nép A korabeli országterület 825 000 zsidó lakosából 569 000 (69%) elpusztult. Ennél többen számszerűen csak Lengyelországban és a Szovjetunióban estek áldozatul.
