Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
rc (Pálffy Fidél) éppen úgy, mint a Magyar Megújulás Pártjának egyik jelentős tagja (Rajniss Ferenc) helyet is kapott az október 15-e után alakult Szálasi kormányban. Hasonlóképpen elősegítette a hatalomra jutást a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség megalapítása és harcos szervezetté való kifejlesztése. Vádlott a KABSZ-ot 1944-ben alapította, a fentiek szerint, azzal a bevallott céllal, hogy egy társadalmi szervezetet létesítsen a jobboldali gondolkodású, fegyverfogható emberekből, akik az orosz frontot megjárták és közvetlen tapasztalatokat szereztek a bolsevizmus lényegéről. Titkolt célja pedig az volt, hogy ezekből a katonailag kiképzett és a fegyverek kezelésében jártas személyekből párthadsereget szervezzen. Ezzel maga köré gyűjtött olyan elemeket is, akik talán nem voltak nyilas érzelműek, és inkább a polgári gondolattal éreztek együtt, amelyet az ő szemükben vádlott és a köréje csoportosult polgári elemek személyesítettek meg. A KABSZ, elnökének (Imrédynek) személyén keresztül, a Sztójay-kormány mögött állt. Amikor azután Lakatos Gézának miniszterelnökké történt kinevezése folytán vádlott a kormányzóval és a kormánnyal ellentétbe került, ugyanez következett be a KABSZ-ra nézve is. Ebből folyóan pedig, amikor az október 15-i kiáltvány folytán a jobboldali elemek a kormányzó ellen támadtak, a KABSZ-nak is szükségképpen erre az útra kellett sodródnia. Nem menti tehát vádlottat, és nem szakítja meg az okozati összefüggést az a tény, hogy augusztusban az elnökségről lemondott, s a KABSZ-ot magára hagyva lehetővé tette, hogy annak vezetése politikai kalandorok kezébe kerüljön, mert akkor már a KABSZ útja, fentiek szerint, determinálva volt. így történt azután az, hogy a lázadáskor a Nyilaskeresztes Párt készen kapta ezt a háborús szervezetet, amely karhatalommá vált pusztán azáltal, hogy tagjai karjukra tűzték a halálfejes karszalagot. Mindezeken felül említésre méltó a segítségnyújtás fennforgásának megítélésénél az a körülmény is, hogy a német megszállás után alakult kormányban négy miniszteri tárcát töltöttek be Magyar Megújulás Pártja-beli politikusok (Rátz Jenő, Jaross Andor, Kunder Antal, s később a vádlott is). S így ez a párt a kormányzást illetően a március 19-e előtti legalitásból átmenetül szolgált a lázadás által keletkezett törvénytelen, a jogfolytonosságot megszakító állapothoz. Közös vonás fedezhető fel a MMP és a Nyilaskeresztes Párt szerepe közt abban a vonatkozásban is, hogy az előbbi részbeni uralmát (kormányzását) és az utóbbi egészbeni jogbitorlását egy ugyanazon hatalom: a Német Birodalom tette lehetővé. A Nemzeti Szövetség lényege, tartalma és célja a tényállásban le van fektetve. Az is ki van fentebb fejtve, hogy abban vádlott vezető szerepet játszott. Mindezeknél fogva nem kétséges, hogy eme cselekményeivel a nyilas hatalom megtartásában nyújtott segítséget annál is inkább, mert a szövetség soproni ülésein még 1944 december havában is részt vett és felszólalt. A szövetségi ülések alkották pedig Szálasiék parlamentjét. 537 Nem lehetett tehát vádlottnak ezt a magatartását az idézett rendelet 17. §-ának 2. pontja szerint minősíteni. (A védelem álláspontja volt ez.) A Törvényhozók Nemzeti Szövetsége mellett 1944 december-1945 márciusa között a képviselőház is rendszeresen ülésezett Sopronban.
