Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

A népbíróság a tárgyalás során felmerült és a későbbiek során tüzetesen is megjelölt bizonyítékok alapján a következő tényállást fogadta el valónak: Dr. Imrédy Béla vádlott 1938. évi május hó 14. napjától 1939. évi febmár 15. napjáig volt Magyarország miniszterelnöke. (Közben 1938. évi november 23-án lemondott ugyan, de lemondását - sorozatos kihallgatások után - a kormányzó nem fogadta el.) a./ A csehszlovák válság ügyében az obersalzbergi, majd godesbergi előzetes tárgyalások után (amelyek Hitler és Chamberlain között folytak), Münchenben 1938. évi szeptember hó 29. napján Chamberlain, Daladier, Mussolini és Hitler között (gróf Csáky István magyar külügyminiszter is Münchenben időzött akkor) létrejött a megegyezés. Reánk vonatkozólag kimondatott, hogy a magyar kisebbségek ügyét három hónap alatt rendezni kell, s ha ezen idő alatt a megegyezés nem jönne létre, úgy a négy hatalom fog dönteni. A csehszlovák kormány is elfogadta a müncheni egyezményt. 1938. évi október hó l-jén vádlott mint magyar miniszterelnök - köztudomás szerint is - kijelentette, hogy a müncheni egyezménnyel mi magyarok nem vagyunk megelégedve, mert a müncheni egyezmény, bár elvben elismerte a magyar követelések jogosságát, ennek teljesítését későbbi határidőhöz kötötte. Ezek után a magyar és csehszlovák kormányok között - közben a németek és lengyelek birtokba vették a nekik jutott csehszlovák területeket, s a magyar közvélemény is erősen sürgette a magyar igények mielőbbi kielégítését - hosszas, többször meg is szakadt tárgyalások indultak meg, melyek során végül is, miután Darányi Kálmán Münchenbe, Csáky István pedig Rómába repültek, s ott megbeszélést folytattak, a magyar kormány 1938. évi október 24-én ellenjavaslatot nyújtott be, mely meg nem egyezés esetérc - többek között - döntőbíráskodást ajánlott a müncheni határozattól eltérőleg Olaszország és Németország, illetőleg a keleti részek tekintetében Lengyelország részvételével. Közben azonban a vádlott a komiányzónak katonai akciót javasolt azzal az indoklással, hogy a németekkel szemben is erősebb pozíciót jelent, ha katonai akcióval és nem egy döntéssel, vagy barátságos közvetítéssel kapják vissza a Felvidéket (dr. Rassay Károly tanúvallomása a jkv. 185. oldalánakut. bekezdésében).

504 A kormányzó szembefordult e tervvel. 51,4 Lásd 299. p. 378