Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Visszatérve az említett cllenj avaslatra: a szlovák kormány a népszavazás gondola­tát elvetve, maga is döntőbíráskodást javasolt Németország és Olaszország részvéte­lével. így jött létre 1938. évi november hó 2. napján az úgynevezett első bécsi döntés, amikor is döntőbírákul Ciano olasz és Ribbentrop német külügyminiszterek szere­peltek. A döntést a másik két nagyhatalom: Anglia és Franciaország is tudomásul vették. Abban, hogy végül is a kérdés döntés végett nem a müncheni négyhatalom, hanem a tengelyhatalmak elé került, jelentős, döntő súlyú része volt a vádlottnak: ő volt az, aki lefújta a négyhatalmi döntést. (Gr. Teleki Pálnak X/5 alatt csatolt, s a jkv. 60. ol­dalán ismertetett levele.) 505 Az első bécsi döntés után - köztudomás szerint is - a vádlott beszédeiben, nyilat­kozataiban azt hirdette, hogy az ország revíziós igényeinek részbeni teljesítését csak a tengelyhatalmaknak köszönheti, s ezzel olyan közhangulatot teremtett, hogy a ma­gyarság a tengelyhatalmaknak van hálára kötelezve, és a további revíziós igények tel­jesítését is csak a tengelyhatalmaktól várhatja. b./ Az antikomintem szerződés egy nemzetközi egyezmény volt a Komintern (Kommu­nista Internacionálé) tevékenysége ellen. Eredetileg Németország és Japán kötötte meg 1936. évi november hó 25-én. Később csatlakozott hozzá: 1937. novemberben Olaszország, 1938. decemberben Mandzsukuo és 1939. áprilisban Spanyolország. Az egyezmény szövege a következő 506 : Az alulírottak arra vállalkoznak, hogy értesí­tik egymást a Kommunista Internacionálé tevékenységéről, megbeszélik egymással a szükséges védelmi intézkedéseket, és azokat az intézkedéseket titkos együttműkö­déssel viszik keresztül. Egyéb országok, amelyeknek tartós békéjét veszélyezteti a Kommunista Internacionálé romboló munkája, felkéretnek, hogy megegyezés szelle­mében foganatosítsanak védelmi intézkedéseket, vagy csatlakozzanak az egyez­ményhez. Az egyezmény 1941 novemberében jár le, de az aláírók idejében, még a ha­táridő lejárta előtt meg fognak egyezni további együttműködésükről. Az egyezményt a lejárat előtt, 1941. november 25-én Berlinben valóban meghosszabbították, s most már tizenkét állam írta alá azt, többek között a már leigázott Belgium, Dánia, Finnor­szág, Horvátország, Románia és Szlovákia is. Ehhez a paktumhoz csatlakozott Magyarország is 1939. évi január hó 13-án, miután a német, olasz és japán követek ezt javasolták gr. Csáky István külügyminisz­ternek. Ezt megelőzően, 1939. január elején Litvinov orosz külügyi népbiztos magához kérette moszkvai követünket: dr. Arnóthy-Jungerth Mihályt, és ezeket mondotta: Lásd a 319. sz. jegyzetet. 506 Lásd Ftalmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Budapest, 1983, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 407-411. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom