Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

résben a politikai irányvonalat a „közép" felé igyekeztek visszatolni. A „középút" hibákkal teli, szociális és egyéb vonatkozásokban erősen kifogásolható politikája is már enyhítőén hatott: a határok megnyíltak, és a rendelkezésre bocsátott külföldi kölcsönökkel az ország pénzügyeit rendbe lehetett szedni. A külföld hajlandó volt feledni a múltat és a megtépázott kis országot támogatásba venni. Ez a felismerés azonban nem volt őszinte, Olaszországban ugyanis időközben Mussolini fasizmusa ragadta magához a hatalmat, s az akkori kormányzatunk pusztán az eszmei közösség alapján iparkodott annak az Olaszországnak barátságát elnyerni, amelytől a nemzet életében jelentőséggel bíró támogatást várni nem lehetett. Az 1931-ben bekövetkezett világgazdasági válság természetszerűen éreztette hatását hazánkban is. Kormányváltozást idézett elő, és az újra felszínre hozta a háttérbe szorított és már-már elfelejtett Gömbös Gyulát, akit 193 l-ben Károlyi Gyula kormányában honvédelmi miniszterré, majd 1932-ben miniszterelnökké nevezett ki a Kormányzó. Gömbös Gyula kormányának lett a pénzügyminisztere 1932. évi október hó 1. napjával dr. Imrédy Béla, c bűnper vádlottja. Itt kapcsolódott bc a közéletbe, a politikába a vádlott és első fellépésével rokonszenvet, tekintélyt szerzett magának. A vádlott a politikai küzdőtéren ebben az időben ismeretlen, új ember volt. Nevét csak a pénzügyi és gazdasági életben ismerték, s a közvélemény abban a meggyőződésben volt, hogy Gömbös Gyula a pénzügyi tárca élére - éppen a gazdasági válságra tekintettel - nem politikust, hanem szakembert állított. A vádlott ugyanis az első világháború befejezése és katonai leszerelése után pénzügyi szolgálatba lépett. Később, 1932-ben a TEBE titkára lett, és kiváló, az átlagon messze felülemelkedő tehetsége, ritkán tapasztalható nagy pénzügyi és közgazdasági szaktudása őt hamarosan a pénzintézetek e csúcsszervezetének főtitkári állásába emelték. Nagy műveltségével párosult kitűnő képességeinek tulajdonítható, hogy 1926-ban, az akkor létesített és az ország pénzügyeinek rendbehozására hivatott Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettesésévé hívták meg. Érthető tehát, hogy vádlott pénzügyminisztersége elé a közvélemény, különösen a pénzügyi és gazdasági világ, nagy érdeklődéssel és bizalommal tekintett. Különösen értékelendő vádlott pénzügyminiszteri működése abból a nézőpontból, hogy sikerült megteremtenie a harmonikus együttműködést a külföldi hitelezők kiküldött ellenőrzőjével, és ezáltal helyreállítani a külföld bizalmát Magyarország pénzügyi helyzetével szemben, másrészt pedig konzervatív pénzügyi politikájával a pengő értékét megóvta és megmentette az országot az inflációtól. A vádlott működésének sikerében kétségtelenül fontos tényező volt kitűnő külföldi összeköttetése és pénzügyi tekintélye, amelyet külföldön mindenütt, elsősorban Angliában osztatlanul elismertek. A vádlott ezek szerint elkövette ugyan azt a nagy hibát, hogy beállt Gömbös Gyula kormányába és csatlakozott ehhez a sekélyes és alantas kultúrájú szemlélethez, azonban csupán pénzügyi vonatkozásban fejtett ki működést és itt - ami viszont javára írandó - sikerült neki e Bethlen-rendszer által csaknem csődbe vezetett országot a teljes pénzügyi összeomlástól megmenteni.