Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
A tárgyalás nyolcadik napja, ítélethirdetés 2945. november 23. [...] A népbíróság a Bp. 321. §-a, illetőleg a Nbr. 49. §-ában jelzett módon meghozta 4 2 és a tanácsvezető bíró nyilvánosan kihirdette a külön íven szövegezett és csatolt ítéletet a rendelkező rész felolvasásával és az indoklás lényeges tartalmának szóbeli előadásával. Az ítélet kihirdetése után a Bp. 330. §-a szerint feltett kérdésre: NÉPÜGYÉSZ: A tárgyaláson bejelentett alaki semmisségi ok fenntartásával fellebbezést jelent be a Bp. 385. § 1. b. pontja 493 alapján a vádtól eltérő minősítés miatt, mert a népbíróság ítéletében a vádiratnak a tárgyalás során kiegészített 5. pontjában foglalt tényállást 494 nem minősítette az 1930. évi III. tc. 58. §-a szerint is. Egyebekben az ítéletben megnyugszik. VÉDŐ: Fellebbezést jelent be: 495 1. /a bűnösség megállapítása miatt a Bp. 385. § 1. a. pontja 496 alapján a Nbr. 11. § 1. pontjának 1. bekezdésének 1. és 2. tételébe ütköző egy-egy rendbeli háborús bűntettekre 497 vonatkozóan, valamint a Nbr. 15. § 1. pontjának 1. és 2. tételébe ütköző egy-egy rendbeli népellenes büntettet 498 illetően, 2. /a bűnösség megállapítása és téves minősítés miatt a Bp. 385. § 1. a. és l.b.pont492 A rendelkezések értelmében népbírósági tanács az ítéletet zárt ülésen hozta. Először a tanácsvezető bírónak kellett összefoglalnia a tárgyalás eredményét, szakszerű felvilágosítást nyújtania az alkalmazható jogszabályokról, a kiszabható büntetésnemekről. A tanács tagjai előbb a bűnösség kérdésében, majd a kiszabandó büntetésről szavaztak. A tanácsvezető bírónak csak szavazategyenlőség esetén volt szavazati joga. A szavazásról akkor kellett jegyzőkönyvet felvenni, ha a vezető bíró azt szükségesnek tartotta (nem található a peranyagban). Az ítélet megszerkesztése a vezető bíró feladata volt. 493 Anyagi semmisségi ok, ha a bíróság tévedett abban, hogy „a bűncselekményt a büntető törvénynek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni." 494 Imrédy és Veesenmayer között a Szentirmay Félix-félc vacsorán 1943 őszén lefolyt beszélgetést. 495 Az Nbr. 53 §-a az elítélt és védője számára nem tette lehetővé a fellebbezést, ha a 11. § 1-6. pontja alá eső cselekményekben, azaz a legsúlyosabb háborús bűntettekben mondták ki bűnösnek, egyéb esetekben pedig csak akkor élhetett fellebbezéssel, ha halálbüntetést vagy öt évet meghaladó szabadságvesztést róttak ki. Mivel ez a rendelkezés visszás és ellentmondásos volt, a NOT azt a gyakorlatot alakította ki, hogy „a védelem fellebbezését minden olyan esetben elfogadta, és érdemben elbírálta, amidőn a 11. §-ban bűnösnek talált vádlott terhére bármilyen más, a háborús bűncselekménnyel anyagi halmazatban álló cselekmény is elsőfokú megállapítást nyert. Anyagi halmazat fennforgása esetén ugyanis mérlegelés tárgya az, hogy mely cselekménymozzanat volt a döntő, amely az elsőbíróságot arra indította, hogy öt évet meghaladó szabadságvesztést, vagy halálbüntetést szabjon ki." Berend György: A népbíráskodás. Szeged, 1948. 201. p. 496 Anyagi semmisségi ok, ha a bíróság tévedett abban, hogy „a vád alapjául szolgáló tett megállapítja-e valamely bűncselekmény tényálladékát." 497 A háború Magyarországra történt kiterjedésének, ill. az ország fokozottabb belesodródásának előmozdítására vonatkozó vádpontok; lásd az ítélet indoklásának III. 1. és V. 1. fejezetét. 498 A zsidótörvények keletkezésében és a Sztójay-kormány zsidóellenes rendelkezéseiben viselt felelősségére vonatkozik. Lásd Indoklás III. 4. és V. 4. pontok.
