Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
akkord hangzik el, ami után már csak az ítélet következik. De a másik értelme a számomra az, hogy talán utolsó alkalmam van világot vetni egy élet lefolyására és munkájára. Ezzel az alkalommal élni nemcsak jogom, hanem kötelességem is. Kötelességem elsősorban annak a történelmi ítéletnek szempontjából, amelyre a védő úr olyan szép szavakkal célzott, de kötelességem önmagam és becsületem, végül az igazság keresése szempontjából is. Végül kötelességem annak a legfőbb törvénynek az alapján is, hogy audiatur et altera pars. 49] A vádlott a továbbiakban politikai pályafutását ismertette, majd így folytatta: A belső ellenerők körül szerzett tapasztalataim érlelték meg bennem a ,,diktatúrásnak" nevezett törekvést, hogy a kormány szamára, nagyobb felhatalmazást biztosítsak a rendeleti jogalkotásra. Nem áll fenn a diktatúra vádja, mert: 1. A felhatalmazást magától a parlamenttől kértük volna, tehát annak jogában van megadni vagy meg nem adni, 2. a parlamentnek állandó ellenőrzési joga megmaradt, és annak jogában állt volna leszavazni, 3. ott állt a kormányzó felelőssége és a kormány kollektív felelőssége mint tényező. A kormányzó is bármikor megvonhatta volna a bizalmát, a minisztertársak bármikor felmondhatták volna együttműködésüket. Leszavazásom után a kormányzó - egészen nyilvánvaló - gróf Teleki Pál döntő véleménye alapján erősített meg újból. Megerősítésem után a reformtörekvéseket fáradságosabb, lassúbb metódussal igyekeztem tető alá juttatni. Törekvéseimet állandóan keresztezte az úgynevezett magyar szélsőjobboldali mozgalom. Ezzel szemben álláspontom éles szembenállás volt miniszterelnökségem alatt. A magyar népi és munkás rétegek az akkori helyzetben nem várták a baloldali pártoktól igényeik teljesítését, és kezdtek olyan helyeket keresni, ahol tömegben nagyobb erőt tudnak kifejteni. A talán rossz vezetés alatt álló, ideológiailag hibás, szerkezetileg zilált, alakulatokban láttam ezeknek a törekvéseknek magvát, amely nem sajátos magyar törek\>és volt, hanem az emberi törekvések magyar megnyilvánulása. Arra az álláspontra helyezkedtem, hogy abban, amiben igazuk van, megértést kell tanúsítani, a harcmodorral, a kilengésekkel szemben viszont változatlan erélyt kell mutatni. A Magyar Elet Mozgalom szemben állott a nyilasokkal. Úgy látták, hogy konkurencia számukra. Belpolitikai téren nagyobb esemény ezekben az években nem volt. Mi folytattuk konstruktívnak ígérkező kritikai ellenzéki munkánkat 1944-ig. Ebből az időből csak egy momentumra szeretnék még rámutatni, a hatalomra törés vádjára. Segíteni akartam. Ennek előfeltétele az, hogy egy politikus számára a cselekvés, a hatalom birtoka meglegyen. Ami Magyarországnak a háborúba való belesodródását illeti, hivatkoznom kell egy nyilatkozatomra, melyben közöltem, hogy minden körülmények között a baráti jugoszláv néppel való megértést kell keresni. A mi generációnk nem tudta megoldani az úgynevezett népi elven nyugvó megoldást, a kis magyar térben való elhelyezkedést, hanem mindig a Kárpátok medencéjét 491 Hallgattassék meg a másik fél is. 366
