Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

létre. Az ország hangulata, az egész közvélemény akkor azt követelte, hogy miért nem fordulunk fegyveres beavatkozáshoz, miért folytatjuk továbbra is a diplomáciai tárgyalásokat, miért nem úgy járunk el, mint a lengyelek. Méltóztassékfigyelembe venni nevelésünket, azt a szellemet, amelybe fiatal éveinket eltöltöttük, és amikor mindig azt hallottuk, hogy nekünk mindent vissza kell kapnunk, amit tőlünk elvettek. Népügyész úr hivatkozott Werth Henrik emlékirataira, bár ehhez a vádnak, illetve a vádlottnak semmi köze sincsen, mégis tegyük fel, hogy mindaz, ami benne foglaltatik, megfelel a valóságnak, akkor hivatkoznom kell az abban foglalt mondatára, amikor is két hónappal a bécsi döntés után Werth Henrik azt írja: ,,A bécsi döntés után feltétlenül hálaérzettel tartozunk a német népnek, ez azonban semmiképpen sem befolyásolhatja az ország politikáját, hanem csak az igazi érdem ". A bécsi döntés semmiképpen sem befolyásolhatta a később történt eseményeket. Az a meggyőződésem, hogy a háború kitörése és a vádlott tevékenysége között semmi összefüggés nincs, sem a második bécsi döntés, sem az antikomintern paktumhoz való csatlakozás Magyarország hadbalépését nem segítette elő. A népügyész úr azt a vádat is emelte, hogy a vádlott mint gazdasági miniszterfokozottabb mértékben elősegítette a háborúba való belesodrásunkat. Ezzel kapcsolatban bejelentem, hogy a vádlott csak két és fél hónapig volt gazdasági miniszter. A kihallgatott tanúk, Rátz, Kunder és Jaross egyöntetűen azt vallották, hogy a vádlottnak a termelés fokozásában szerepe nem volt. Az ügyész úrnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy 18 000 vagont vittek ki, hivatkozom arra, hogy a bíróság előtt ilyen adatok nem feküsznek. Lehet, hogy az ügyész úrnál megvan, addig azonban, amíg nincs csatolva, erre hivatkozni nem lehet. Nem lehet ugyanis megállapítani, hogy ez a kiszállítás milyen időkből ered, és a vádlottnak mily en szerepe van abban, és főleg azt nem lehet megállapítani, hogy ebből mennyi esik arra a két hónapra, amíg a vádlott gazdasági csúcsminiszter volt. A vádlott volt az, aki - Chorinékkal szemben is - arra az álláspontra helyezkedett, hogy igenis megakadályozza, hogy a Weiss Manfréd-vállalat a németek kezébe kerüljön. Hogy ez nem sikerült, az lényegtelen, ezzel kapcsolatban történt Winkelmann és a vádlott nézeteltérése, és nem a vádlott zsidó származása miatt, mert csak a szembehelyezkedés után jött ki Winkelmann a származással. A második vádpont szerint a vádlott a Magyar Megújulás Pártját megalkotta, szövetségre lépett a Magyar Nemzeti Szocialista Párttal, és tagja volt a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségnek és a Nemzeti Szövetségnek, és ezzel a nyilasoknak segítséget nyújtott a hatalom átvételére. Hogy a hatalom átvételében milyen szerepe volt a vádlottnak és milyen nem, az kitűnik abból, hogy a pártszövetség később felbomlott, a parlamenti pártokat pedig később a kormány feloszlatta. A népügyész úrnak tehát megdől az a vádja, hogy a vádlott all. szakasz 4. §-ába ütköző háborús bűntettet az által követte el, hogy a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott. Ez világosan benne van a törvény szövegében, amely szerint pozitív segítségnek kell lennie. A vádlott augusztus 8-án miniszteri tárcájáról lemondott, Sopronba költözött, azt sem tudta, Budapesten mi történik.