Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Az úgynevezett Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséggel kapcsolatban emelt vádra a védelem felhozza, hogy a vádlott annak elnökségéről lemondott. Ameddig az elnöke volt, ez az egyesület addig társadalmi egyesület volt. Hogy az elnök lemondása után másképpen alakult a helyzet, ehhez a vádlottnak semmi köze nincs. Kétségtelen, hogy azáltal, hogy a vádlott tagként tevékenykedett egy egyesületben, elkövette a népbírósági rendelet 17. szakaszának 2. §-ában előírt népellenes bűncselekményt. A harmadik fejezettel kapcsolatban, amely a 11. §. 6. pontja alapján álló vádat illeti, utalok arra, hogy a vádlottnak mindössze négy beszédét ismertették, illetve két újságcikkét és két beszédét. Nem akarom itt kétségbevonni, hogy a vádlott ezekben a németek oldalán való kitartásra buzdított, és azt, hogy ezzel a vádlott a népügyész úr által idézett cselekményt elkövette. A bűnösség fokának megállapításánál azonban méltóztassanak mélyrehatóan vizsgálni az indító okokat, a kor szellemét, amelyek következtében a cselekmény előállt. Nevezetesen azt, hogy a vádlott jóhiszeműen tette-e és az ország érdekében állónak vélte-e, meggyőződésből írta és mondotta-e ezeket, vagy rosszhiszemű, önző érdekből cselekedett-e. Méltóztassanak itt figyelembe venni, hogy a vádlott mindig puritán szellemben járt el, mindig hazája érdekében akart cselekedni, ha téves ösvényen járt is. Elvitathatatlan tény, hogy Magyarország politikája német beállítottságú volt. Az ország politikája németbarát volt, a múlt egész lelki világa ebben lett beállítva, és ennek dacára a vádlott évtizedeken át a távolabbi Nyugat felé orientálódott. Magyarországon az irredenta mozgalom olyan fokra emelkedett, hogy politikájának útja végzetesen meg volt szabva. Nem kívánok itt az irredenta mozgalom helyességével vagy helytelenségével foglalkozni, csak le kívánom szögezni, hogy megvolt, nem a vádlott kezdeményezte. Itt volt, égetett és gyújtott, és ezzel Magyarország külpolitikai irányzatát megszabta. A német orientáció megszüntetésére történelmünkben két példát is látunk. Ezt az orientációt azonban mindig csak éles késsel, operációszerüen lehetett elmetszeni. Az egyik törekvés az 1848-as szabadságharc volt, amely után a kiegyezés jóformán semmit sem változtatott a helyzeten. A másik az 1914. évi világháború utáni forradalom. A harmadik ilyen esemény most a felszabadulás volt, amikor szakítottunk a múlttal, és remélem, hogy a demokráciát most örökre meghonosítottuk. Mikor a vádlott bűnösségét vizsgáljuk, beszédeivel és írásműveivel kapcsolatban, akkor összes írásmunkáit és beszédeit kell megvizsgálni, amelyekre itt hivatkozás történt. Fel kell szólalnom ellenben az ellen, hogy a népügyész úr vád tárgyává lesz olyan cikkeket, amelyeket nem ő írt, hanem a vádlott politikájának állítólagos érdekében íródtak. Ez az álláspont teljesen téves, mert a vádlottat csak saját beszédeiért és cikkeiért lehet felelősségre vonni. Rá kell térnem a következő vádpontra, amely a 15. §. 1. pontjába ütköző jogfosztó rendelkezések meghozatalában való részvétellel vádolja védencemet. A népbírósági rendelet erről világosan intézkedik, tehát nem vonható kétségbe, hogy a vádlott bűnössége ebben a pontban megállapítható lesz-e. Védencem nem tette vitássá, hogy az első zsidótörvényt őfogalmazta, és a képviselőház azt megszavazta. A második zsidótörvényt beterjesztette, de Teleki kormánya alatt szavazták meg. Ezzel kapcsolatban