Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

kölcsöt és az embertelenség, a keresztényietlenségfertőjében él és odavezet egy egész nemzetet. Imrédy Béla tehát elárulta a kereszténységet is. Elárulta tehát a kereszténységet is, elárulta saját népét. Végül mindennél súlyosabb és mindennél veszedelmesebb bűnnek tartom azt - és ez a magyar politikában egész példátlan, egészen sajátos esetté teszi Imrédy Béla esetét -, hogy Imrédy Béla méterszámra árusította ki az országot. Amikor valaki árulást követ el, ritkán szokott hozzá tanúkat hívni. Imrédy Béla még ezt is megtette. Az ő alvezére és éveken keresztül volt politikai pályatársa, Rátz Jenő jelentette ki itt a népbíróság előtt: Ha tudta volna Veesenmay err öl, hogy ki, soha nem mondta volna el előtte azt, amit elmondott, Imrédy Béla tudta, hogy ki Veesenmayer, mégis elmondta azt, amit elmondott. Tekintetes Népbírósági Amit nem mondok el a német külügyminisztérium megbízottja előtt, azt semmiféle német állampolgár előtt nem mondom el, mert arról nem lehet beszélni. Ha arról mégis tovább beszélek, az árulás. Az, aki arról beszél, az kiszolgáltatja a nemzet ügyét a kémeknek. Imrédy Béla akkori magyar pártvezér, aki nem győzött eléggé hivatkozni és támaszkodni a magyar alkotmányra, aki azt állítja, hogy a magyar alkotmány szellemében igyekezett mindenkor eljárni, tudhatta azt, hogy külhatalomnak bármilyen felvilágosítást adni a magyar belügyekről csak a magyar kormánynak van joga. Ezt az akaratát akkor, amikor ő volt a miniszterelnök, kíméletlenül kényszerítene rá mindenkire, aki ennek ellenkezőjét megkísérelte volna. Ha ő ezt megtette, és azt mondotta Veesenmayernek, hogy Kállay kormánya nem őszintén szolgálja a német vonalat, azt mondotta, hogy itt nagy élelmiszertartalékok vannak, nagy embertartalékok vannak, akkor pontosan tudatában kellett lennie annak, hogy az országot árulja. Ez az árulás megkezdődött 1938-ban, amikorpresszióra engedett a német követeléseknek, amikor ellen lehetett volna állni, folytatódott 1941-től kezdve, amikor egyre mélyebben sodorta bele a nemzetet a háborúba, és befejeződött 1944-ben és 1945-ben, amikor az országot minden fenntartás nélkül kiszolgáltatta a németeknek. Az ország most itt áll kifosztottan és kiraboltan. Az alatt a kilenc hónap alatt, amely 1944 márciusától az év végéig eltelt, hivatalos megállapítás szerint 18 000 vagon gépfelszerelést, nyersanyagot és élelmiszert vittek ki az országból, 7707 vagon cukor van ebben és 235 vagon gyógyszer. Magyarországon éhen pusztulnak a gyerekek és éhen pusztulnak az anyák. Nem tudunk cukrot adni ahhoz, hogy a háború szenvedéseiben legyengült és kiéhezett generáció egy kicsit megerősödjék. Az ország ma végső erőfeszítéssel harcol és küzd azért, hogy eleget tudjon tenni jóvátételi kötelezettségének, amelyet hat esztendő alatt kell teljesítenie. Ha nincs Imrédy Béla és nincsenek Imrédy Bélák, akik országunkat és népünket beleviszik ebbe a háborúba, ma Európa legboldogabb állama lehetnénk, és büszkén állhatnánk itt Közép-Európában, hogy mi ellent tudtunk állni, a mi erkölcsi érzékünk, a mi emberi érzésünk, a mi ítéletünk sértetlen maradt. Imrédy Béla nagy kultúrája, szélesebb látóköre, egész múltja és társadalmi pozíciója kötelezően írja elő valamennyiünk számára azt, hogy súlyosabban és nagyobb