Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

György Egyedül Vagyunk című folyóirata az igényes, müveit publicisztika eszközeivel közvetítette az Imrédy-féle ideológiát. 1934-ben Oláh is részt vett az Új Magyarság című napilap létrehozásában. 1938 őszén Milotay val és Rajnissal együtt csatlakozott Imrédyhez, és az ő támogatásával hozta létre ugyanez év októberében az Egyedül Vagyunk-ot. Az új folyóiratban Imrédy és Oláh a bethleni Magyar Szemle ellenpólusát kívánta megteremteni, ezért a lap elsősorban az úri középosztály felső, műveltebb értelmiségi, hivatalnoki rétegeihez szólt. Lényeges célkitűzés volt továbbá, hogy kiszélesítsék Imrédy táborát a népi irányzat felé, felújítva ezzel is a gombosi taktika egy fontos mozzanatát. A Magyar Megújulás Pártja szorosabban vett gyakorlati ügyeinek intézése azoknak a fiatal képviselőknek a kezében volt, akik a Magyar Elet Mozgalom szervezésében kifejtett buzgalmuk jutalmaként jutottak 1939-ben mandátumhoz. Különösen fontos funkciót töltött be Incze Antal, aki a párt propagandáját irányította, és Nagy László, aki a fővárosi politikában képviselte az MMP-t, s egyúttal a budapesti pártmozgalom vezetője volt. A többi képviselőnek, bár elég gyakran hallatták hangjukat a képviselőházban, a politika kialakításában és megvalósításában csekély szerep jutott. A második vonalból nevesebb személyiség Piukovich József, aki a Zöldmező mozgalom elnöki tisztsége révén agrárkörökben bizonyos befolyással rendelkezett. Politikai buzgóságát főként az serkentette, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója szeretett volna lenni. A korábbi nyilas szervezkedésekből jól ismert Taby Árpád nyugalmazott testőrőrnagy, Szálasi barátja, a szélsőjobboldali mozgalmak egyik titkos vezetője a harmincas években. Az MMP szempontjából előnyös volt kapcsolata a hadsereg számos magasrangú tisztjével, és jobboldali közéleti személyiségekkel. Az MMP vezető garnitúrája, élén magával Imrédyvel, olyan politikusok gyülekezete, akik azért vállalták az úri középosztály elégedetlen elemeinek képviseletét, mert ők maguk sem voltak megbékélve a közéletben elért helyükkel és pozíciójukkal. Céljuk, hogy külpolitikailag a várt német támogatást, belpolitikailag a fasizálódásban érdekelt társadalmi tényezők aktivitását megnyergelve, önmaguk becsvágyát is kielégítsék. Kiebrudalt miniszterek, megvásárolható újságírók, kény szernyugdíj ázott katonatisztek, ifjú törtetők alkották e vezérkart, amelynek egyelőre nem is volt még hadserege. Az MMP különösen a visszacsatolt erdélyi és felvidéki területeken, itt is főleg a városokban kapott lábra. Észak-Erdélyben a helyi keresztény középosztály elégedetlen volt az anyaországból kirajzó köztisztviselők, értelmiségiek, ekkor divatba jött szóhasználattal az ún. „ejtőernyősök" honfoglalásával. A Felvidéken pedig a régi Jaross-párt maradványai képezték a szervezkedés fundamentumát, elsősorban a nagyvárosokban, a közigazgatási és gazdasági központokban értek el sikereket. Az ország egyéb területcin általában nem járt számottevő eredménnyel a tagtoborzás. A Dunántúlon Pécsett és Kaposvárott, az Alföldön csupán Debrecenben jött létre jelentősebb MMP organizáció. A fővárosban 100—400 tag tartozott egy-egy kerületi szervezethez. A Magyar Megújulás Pártja 1941 második felében már országos pártnak számított.