Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

fokozottabb belesodródását. Erre vonatkozólag tegnap kérdési intéztünk Veesenmayerhez, aki azt mondta, hogy a fokozott gazdasági erőkifejtés ebben az időben már lehetetlenné vált, mert az egyre nagyobb erővel folyó tomboló légi támadások a magyar ipar kapacitását jelentékenyen lerontották. Ennek ellenére azonban ők látták Imrédy Bélának legjobb szándékát — ezt a kifejezést használta -, legjobb akaratát, hogy Magyarország erőkifejtését fokozza, és ha ez nem sikerült, ez nem őrajta, hanem külső körülményeken múlott. Kétségtelen az is, hogy mint miniszter a Sztójay-kormányban vezető állásban tevékenységet fejtett ki, s ezzel elősegítette az országnak a háborúba való fokozottabb belesodródását. Következik a második vádcsoport, amelyben a Magyar Megújulás Parijának megalapítása, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség megalapítása és a Nemzeti Szövetség megalakítása szerepelnek, amelyek all. szakasz 4. pontjában meghatározott bűncselekményt merítik ki. Ezek a vádak a legteljesebb mértékben igazolva vannak, sőt nem is vitásak. Nem vitás, hogy a Megújulás Pártjának vonalvezetése az volt, hogy Magyarország ne félkézzel, hanem két kézzelfolytassa a háborút az oroszok és az angolszászok ellen. Azért alakult, hogy Magyarországot teljes erejével belevigye a háborúba. Ez a párt a megalakulás után rögtön szövetséget keresett Pálffy Fidél felé, tehát kétségtelen, hogy a nyilasok uralomra jutását elősegítette, s a pártnak évek során át kifejtett magatartásában is benne van, hogy a nyilas uralom megvalósulását tekintette céljául. Nagyjában lényegtelen, hogy ennek melyikfrakciójáról beszélünk, mert hiszen az ország szempontjából Pálffy Fidél vagy Szálasi egyformán romlást jelentett. Ugyanilyen megítélés alá esik a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének megalakítása is, amelynek célja volt értelmi síkon kimélyíteni a háborút és párthadsereget szervezni a Nyilas Párt és az Imrédy-párt szamára, ezt a háborút a gyűlölet paroxizmusával eltölteni, és olyan légkört teremteni itt az oroszokkal szemben, amely elviselhetetlenül nehezült az országra a háború befejezése utánig. Tény az, hogy amikor a háborúból kilépni akaró Horthyval szemben a nyilasok német segítséggel megakadályozták a fegyverszünetet, a nyilas mozgalom legértékesebb segítőtársa éppen a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség volt, és ennek alakulatai segítették uralomra Szálasit. Tehát feltéve, de meg nem engedve, hogy Imrédynek más célja volt ezzel a szervezettel, ez végeredményben radikálisan hozzájárult ahhoz, hogy a nyilasok uralmukat Magyarországon felépíthessék. Ugyanezt a célt szolgálta a törvényhozók úgynevezett Nemzeti Szövetsége is, amelyben Imrédy szintén részt vett. Valamelyik egyesülésben részt venni még nem jelent annyit, mint abban vezető szerepet vállalni, azonban a nagyság átka az, hogy ha egy olyan ember, aki miniszterelnöke volt Magyarországnak és exponált vezetője a jobboldali mozgalomnak, belép ilyen Nemzeti Szövetségbe, személyi súlyánál fogva nem lehet közkatona. Benne nem az egyszerű törvényhozót látják, hanem a pártvezért, aki bármit csinál, mint vezető teszi, és a többiek irányadónak tartják amit ő ott tesz. Nyilvánvaló, hogy bár a saját szerepét csökkenteni igyekszik, maga az a tény, hogy ott több ízben felszólalt, már döntő befolyással volt a többiek magatartására, akik utána igazodtak, és ezzel a vezető szerep a vád értelmében be is van igazolva.