Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

A harmadik vádcsoport azoknak a cikkeknek és szónoki megnyilatkozásoknak felsorolása, amelyeket Imrédy a háború fokozott mértékű folytatása érdekében írt vagy elmondott. Ezek önmagukért beszélnek, és világosan kifejezik céljukat. Ez a legsúlyosabb lélekmérgezés volt, amely ezen a síkon történt. Párhuzamosan folyt két irányban. Egyrészt a zsidókérdést kellett állandóan napirenden tartani, és ezzel nem engedni, hogy a gyűlölet valaha is kialudjék Magyarországon, másrészt a német katonai sikereket túlozva s az ellenfél katonai erejét tudatosan elhallgatva félre kellett vezetni a magyar közönséget ebben a tekintetben, hogy ne lásson tisztán, és az utolsó pillanatig vakon higgyen a németek győzelmében, holott Veesenmayer vallomásából megállapíthatóan a német külpolitikának egy ilyen exponált embere is már 1943 márciusában kételyeket támasztott a német győzelem lehetőségei iránt. Borzalmas dolog az, hogy valaki a népet vakságban akarja tartani, beköti a szemét és mint vakot vezeti tudatosan és szándékosan a szakadék felé. Amit ezek a cikkek elkövettek Imrédy Béla tollából, Milotaytól kezdve Görgey Vincéig, a lélekgyilkos s ágnak példátlan bűncselekményei, amelyekért nem lehet eléggé súlyos büntetést kieszelni, és nem lehet ezeket eléggé súlyos büntetéssel sújtani. Nem engedték, hogy a nép szabadon lásson, felismerje saját érdekét. Csak akkor tudott ettől a vakságtól szabadulni, amikor az orosz felszabadítás után már végleg megszabadult ezektől az emberektől. Ezért a vádpontért szintén alkalmazni kell all. szakasz hatodik bekezdésének 6. pontját, mert ezek a cikkek és beszédek teljes egészében kimerítik ennek a bűncselekménynek tényálladékát. A negyedik vádpont az, hogy Imrédy Béla, mint a minisztérium tagja részt vett az 1938:XV. és az 1939:IV. tc. létrehozásában mint kezdeményező, valamint a Sztójaykormány tagjaként olyan jogszabályok kezdeményezésében, amely az állampolgárok egy részének súlyos sérelmét jelenti, vagyoni és életbiztonságát érintette. Megállapítottuk, Imrédy sajátkezű írása tanúskodik arról, hogy az első zsidótörvényt, amelyről Rassay Károlynak azt mondotta, hogy „ ocsmány ", ő maga kezdeményezte, és ő lett később a végrehajtója mint későbbi miniszterelnök. Az ő miniszterelnöksége alatt történt a sajtójogi végrehajtása ezeknek az intézkedéseknek, amint tegnap Kolosváry-Borcsa Mihály előadta. Hasonlóképpen ő kezdeményezte a karácsonykor benyújtott későbbi 1939:1V. tc-t is, amely még továbbmenően nyúlt bele a zsidóság jogaiba, és nagymértékben hozzájárult a magyar állampolgárok sérelmeihez. Itt van azután, ami a deportálások körül történt a Sztójay-komány alatt. Nem lehet azzal védekezni, hogy ezeknek végrehajtása nem őrá tartozott, hanem Endre László és Baky László államtitkárokra. Ez a kormány egészében felelős mindazokért az intézkedésekért, amelyek uralma alatt történtek. A vádlott megpróbált azzal védekezni, hogy nem volt tudomása arról, mi történt a Magyarországról elhurcolt zsidókkal. Tegnap azonban ez a védekezés döntő cáfolatot kapott, Arnóthy-Jungerth Mihály vallotta, hogy különféle külső államok beavatkozására és jegyzékeire kénytelen volt ezt a kérdést a minisztertanács elé vinni, és ezen a minisztertanácson Imrédy Béla is részt vett. Jungerth részletesen ismertette azokat az értesüléseket, amelyek hitelességéhez nem férhetett kétség. Tud-