Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

ból a hatalomra való visszatérést eredményezhette. Az új párt parlamenti csoportja 1940 decemberében 23 tagot számlált, ezzel a szélsőjobboldali ellenzék (kb. 70 képviselő) aránya 20,8%-ra emelkedett, ezen belül az MMP viszonylagos ereje kb. 33% volt. Az Imrédy-párt programjának kimunkálásában és terjesztésében vezető szerepet játszott a Milotay-Rajniss-Oláh triumvirátus, voltaképpen ők a párt fő ideológusai és propagandistái. Milotay István orgánuma volt az Új Magyarság című reggeli politikai napilap, amely 40-45 000 példányban jelent meg, s akikhez szólt, el is olvasták írásait. „A magyar középosztálynak Milotay cikkei adták a legtökéletesebb eszmei eligazítást..." - írta 1941-ben a nyilas Marschalkó Lajos, és hasonlóképpen fogalmazta meg szerepét 1945-ben Ballá Antal polgári újságíró: „Milotay a magyar értelmiségi Ilii 48 körökben nem kis tekintélynek örvendett, s neki volt... a legnagyobb hatása ..." Rajniss Ferenc újságíró valószínűleg 1936 kora tavaszán került szorosabb kapcsolatba a náci körökkel. 1935-1936-ban, pontosan nem rögzíthető időpontban Antal István kiküldte németországi tanulmányútra, s feltehetően ekkor kapta az első ösztönzést arra, hogy kifejezetten zsoldos szerepre vállalkozzék. A kortársak előtt nem volt titok közéleti ambícióinak és aranyifjú életmódjának egy másik pénzforrása sem. „Pályáját köztudomás szerint lelkes hölgyek anyagi áldozatkészsége ívelte magasba ... a nemeknek c lelkes hölgyekkel vívott harcában Rajniss következetesen felfüggesztette a faji szempontokat ,.."

49 - írta róla Zsolt Béla. Rajniss 1938 őszén Imrédyhez csatlakozott, és az ő támogatására lépett be a következő év februárjában a kormánypártba, amelynek listáján mandátumot kapott. 1939 szeptemberében azonban kilépett a MÉP-ből, részben tiltakozásul Teleki politikája ellen, részben személyes sértődöttségből, mivel kérelmét egy hétfői lap kiadására a miniszterelnökség elutasította. Pártonkívüliségét csak az MMP megalakításakor adta fel, és ezután mint az imrédysták első számú parlamenti debattere, durva és fenyegető közbeszólásaival hívta fel magára a figyelmet. Az Új Magyarságtól mind neki, mind Oláhnak távoznia kellett, s ennek fejében, már a Bárdossy-kormány időszakában, engedélyt kapott egy képes hetilap megindítására. A Magyar Futár, amely 1942-1943ban közel félmillió példányban kelt el, a legszélsőségesebb fasiszta sajtótermékek egyike volt, amely magyar nyelven valaha is napvilágot látott. Bár nem az MMP égisze alatt jelent meg, hanem személyes kiadásban, nagyjában és egészében minden, amit a lapban írt a magyar politikai és közéletről „összhangban állott az MMP irányával"

50 - vallotta később Rajniss. A hivatalos pártértesítő szerint „...a Nemzetőr és az Egyedül Vagyunkhoz ma már nyugodtan hozzászámíthatjuk ... a Magyar Futárt, amely ... minden sorával Pártunk szellemiségének szolgálatában áll ..."

5I Míg a Magyar Futár képanyaga, harctéri beszámolói, politikai glosszái elsősorban a szenzációéhségre és az antikommunista-antiszemita ösztönökre apelláltak, Oláh 48 Magyarság, 1941. január 12. - Demokrácia, 1945. május 28. 49 Haladás, 1945. december 1. Rajniss Ferenc vallomása. Jelen kiadvány 231. p. 51 MOLP 1350. Magyar Megújulás Pártja. 1. csomó.