Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

tétlenül elvész az ország azokban a diktatórikus törekvésekben, amelyek Németország és Olaszország felől akkor már beárnyékolták egész Európát. Imrédy tudta a módját annak, hogyan kell a hatalmat megtartani, és így megtörtént az a parlamentáris életben példátlan eset, hogy Magyarország kormányzója ugyanazt az Imrédy Bélát nevezte ki miniszterelnöknek, akit a parlament leszavazott. Kinevezte, miként a tanúvallomások bizonyítják, maga Teleki Pál ajánlására. Ez a Teleki Pál- szintén személyes tapasztalatból és élményeimből tudom - babonás félelemmel félt Imrédy Bélától. Teleki Pál akkor még nem tudta volna elviselni, hogy Imrédy Béla szembeforduljon vele. Valami mágikus erőt látott Imrédy Bélában, valami titokzatos hatalmat, és azt hitte, hogy ha ő Imrédy Bélával szembefordul, az az ő végzetét jelenti, amint később valószínűleg nagyrészt ennek is tulajdonítható Teleki Pál tragédiája. Ezért ajánlotta a kormányzónak újabb kinevezését. Amikor a kormányzó újra kinevezte, Imrédy Bélának már kész elhatározásai voltak. Tetteiben nyilvánultak meg ezek az elhatározások. Végzetesen meggyűlölte a parlamentet, amely le merte őt szavazni. Általában, egész életében végzetesen és halálosan gyűlölt mindenkit, aki szembe mert vele fordulni. Ezért gyűlölte Horthyt, ezért döfte meg őt legjobban fájó pontján, fián keresztül, amikor kormányzóhelyettessé választották, ezért utálta Bárdossy Lászlót, ezért utált mindenkit, aki egyszer is szembe mert vele helyezkedni. Imrédy Béla sok mindent tudott, de gyűlölni tudott a legjobban. Gyűlölte a parlamentet és ez a gyűlölet meg is pecsételte a parlament sorsát. Ha tőle függött volna, a gótikus parlamenti épületet^

1 elsüllyesztette volna a Duna fenekére. Legalábbis erre enged következtetni, hogy misztikus mozgalmat fejlesztett ki, amely a maga elképzelése szerint a hátán és szárnyán hordozta volna a kormányt. Nem kellett neki kormány, népképviselet, a csodaszarvas misztikus mozgalmára akarta az ország jövőjét felépíteni. És még valamit csinált Imrédy Béla. 1938 karácsony estéjén mint igazi sátáni szellem nyilatkozott meg, és benyújtotta a második zsidótörvényt. Ehhez egészen speciális lelki romlottság kellett. Olyan romlottsági foka az erkölcsnek, amely már szinte művészi magasságba emelkedik. Mert hiszen csak ilyen romlottság mellett képzelhető el, hogy éppen karácsony estéjén, a szeretet ünnepén keserítse el azokat a zsidókat, akik már régen kikeresztelkedtek, és megpróbáltak asszimilálódni a magyarsághoz. Valódi Imrédy Bélához méltó gesztus volt ez. De mindez nem segített: voltak az országnak Rassay Károlyai, akinek politikájáról eltérhet most a világ felfogása, voltak olyanok, akik a nemzet érdekét helyesen ismerték fel, és helyesen szolgálták. Voltak emberek, akik nem engedték, hogy Imrédy Béla tovább folytassa garázdálkodását, az ország életének megrontását. Különösen azért nem, mert volt Imrédy Bélának egy bizonyos „származási hibája". Kijelentem elvi felfogásomat, amely szerint ezt én nem tekintem származási hibának, de az akkori kor felfogása szerint, különösen Imrédy Bélánál, az volt. . Az Országház épülete összhatásában neogótikus, de emellett reneszánsz és barokk stílusbefolyást is mutat, híven kifejezve a történelmi eklekticizmust.