Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

És nagyon helyesen ismerte fel Rassay és több társa azt, hogy ha Imrédy Bélát ezzel a származási hibával működni hagyják a magyar politikai élet első vonalában, akkor ő bábjává lesz a németeknek, játékszerévé válik, akivel azt csinálnak, amit akarnak. El kellett tehát távolítani a hatalomról, és ennek, ha nem egészen ízléses, de mindenesetre célravezető eszköze az volt, hogy a kormányzó előtt felfedték az ő származásának a titkát. A kormányzó ennek hatása alatt feleletre vonta és a miniszterelnökségtől való lemondásra szólította fel. Imrédy tehát lekerült a miniszterelnöki polcról, de Teleki Pál mellett, aki — mint mondottam - félt tőle, továbbra is vezető szerepet játszott. Bár erre tanúvallomás itt nem hangzott el, belső érzésem és meggyőződésem, hogy 1939. május 4-én a képviselőház akkori feloszlatásában Imrédy Bélának oroszlánrésze volt. Elmondom, mire alapítom ezt a feltevésemet. Ennek a Háznak a törvény értelmében még egy éve lett volna hátra, mert hiszen 1935 áprilisában ült össze, tehát 1940 áprilisáig együtt maradhatott volna a törvény értelmében. Beláthatatlan következményei lettek volna annak, ha ez a képviselőház együtt marad, és ezt a képviselőházat találja együtt az 1939 őszén kitört háború. Ezzel a képviselőházzal sohasem lehetett volna azokat a törvényeket elfogadtatni, amelyeket az ennek helyébe összeülő 1939-es parlament elfogadott. A Ház feloszlatásának és az új Ház megválasztásának az volt a célja, hogy tágabb teret engedjenek a szélsőjobboldalnak, hogy az imrédysta képviselők és a tőlük még jobbra álló képviselők minél nagyobb számban kerüljenek be a parlamentbe. Ez meg is történt, és az 1939. május végén megválasztott parlamentnek 50 nyilas tagja volt, szemben az előző parlament két nyilas tagjával. Ezzel a jobboldali eszméktől súlyosan fertőzött parlamenttel azután mindent meg lehetett csinálni, és ennél a parlamentnél már nyilvánvaló volt, hogy amikor később minden összeomlik, még mindig alakul ebből egy Nemzeti Szövetség, amely képes az utolsó pillanatban Szálasit trónra emelni. Ennek az új képviselőháznak Teleki mellett tulajdonképpen Imrédy Béla volt a szellemi irányítója, aki az úgynevezett Cs-csoportba vetette fel magát. Ennél alacsonyabb szellemi színvonalon mozgó társaságot nem is láttam. Röviddel a parlament átalakulása után megtörtént a háború kitörése. Ettől kezdve Imrédynek nem volt egyéb feladata, mint a háborúra való uszítás, a nép lelkének előkészítése a háborúhoz való csatlakozásra. Egy darabig ment ez magában a Magyar Elet Pártjában. Mikor azután Telekiben felébredt a történelmi lelkiismeret, és nem engedte, hogy Imrédy Béla a párton belül folytassa ezt a működését, akkor Imrédy kilépett onnan, és 1940 októberében megalakította a Magyar Megújulás Pártját. Ennek egyik első teendője az volt, hogy szövetségre lépett a Pálffy Fidél vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Szocialista Párttal, azzal az aljas Pálffy Fidél lel, aki később, amikor a németek bejöttek Magyarországra, az itt letartóztatandó magyar politikusok jegyzékét kiszolgáltatta Veesenmayérnek és a Gestapónak. Ettől kezdve Imrédy tevékenysége nem egyéb, mint rálicitálás a hivatalos magyar külpolitikára. így jutott el végre oda, hogy külföldi kapcsolatok útján a németeknek a bevonásával iparkodott felborítani azt a helyzetet, amelyet a saját erejéből nem tudott felborítani. Hogy hogyan jutott kapcsolatba Veesenmay err el, az egészen mind-