Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
az én referádám idején is 250 000 zsidó volt, Bulgáriában pedig 40 000, holott az utóbbi országban a zsidók azelőtti összlétszáma csak 46 000 volt, s hogy hasonló a helyzet Szlovákiában is. Valószínű, hogy nemcsak a Gestapón múlott tehát, hogy Magyarországról a zsidókat elvigyék vagy sem. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: Ön volt a követ akkor, amikor az antikomintern paktumhoz csatlakoztunk. Mondja el, hogyan fogadta Moszkva Magyarországnak ezt az elhatározását? ARNÓTHY-JUNGERTH: 1934. április 2-án nyújtottam át Kalinyinnak követi megbízó levelemet, 466 és 1939. február 5-én hagytam el Moszkvát. Akkor, amikor Magyarország az antikomintem paktumhoz csatlakozott, én voltam a moszkvai követ. 1939. január elején Litvinov magához kéretett és ezeket mondotta: „Nekem értesüléseim vannak afelől, hogy Magyarország az antikomintern paktumhoz akar csatlakozni, kérem figyelmeztesse Csákyt, ha ezt megteszi, ezt Oroszország barátságtalan lépésnek fogja minősíteni." Ezután hosszabb beszélgetés során Litvinov - akivel elég jó viszonyban voltam - azt is közölte, hogy Csáky erre vonatkozólag nyilatkozatot is tett valahol. Engem kormányom c szándékról nem informált, erről a Csáky-nyilatkozatról sem tudtam. Értesítettem a kormányt a Litvinovval való beszélgetésemről, és ajánlottam, hogy ne csatlakozzunk. Két-három nap múlva választ kaptam, mely szerint először is Magyarország nem csatlakozott még az antikomintem paktumhoz, másodszor pedig az orosz kormány ismételten kijelentette, hogy semmi köze a Kominternhez. Erre megint beszéltem Litvinovval, aki igen ki volt kelve. Próbáltam megnyugtatni, hogy a magyar kormány valószínűleg a németeknek vagy az olaszoknak akar valami szívességet tenni, és azt hiszi, hogy ez a mód a legkevésbé angazsáló 467 ránézve. Litvinov azt felelte: „Nem, mert mi nagyon jól tudjuk, hogy az antikomintern paktum a Szovjetunió elleni szövetség. Erre nekem okmányaim vannak, és ha akarják, vagy ha szükség lesz rá, ezeket publikálni is fogom." Erre visszasürgönyöztem a kormánynak, és közöltem az orosz kormány ezen álláspontját. Néhány nap múlva Litvinov újból magához hívott, és azt mondta: „Önt a kormánya nem informálja. Az antikomintem paktum készen van az aláírásra, ami csak azért nem történt meg eddig, mert a japán nyelvű szöveg, illetve nyomtatvány még nincs kész. Ha Magyarország csatlakozik, a szovjet kormány Magyarországot azontúl nem tekinti többé önálló államnak, nekünk nem lesz szükségünk Budapesten követségre, Jungerth-Arnóthy Mihály 1934. április 26-án adta át megbízólevelét Mihail Ivanovics Kalinyinnak, az államfői testület elnökének. A szovjet-magyar viszonyról és az antikomintern paktumhoz való csatlakozás fejleményeiről lásd Jungerth-Arnóthy Mihály: Moszkvai napló. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Sípos Péter és Szűcs László. Budapest, 1989, Zrínyi Katonai Kiadó. 30. és 31. p., 272. és 273. p. 467 Elkötelező.
