Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
elég, ha nagykövetségünk van Berlinben, és remélem, hogy az ön kormánya ugyanezt fogja csinálni, és a követséget innen el fogja vinni." Ekkor én Litvinovnak ajánlottam, hogy két-három hétig hagyjon engem ott, hátha rendbe tudom hozni az ügyet. Megsürgönyöztem ezt a beszélgetést a külügyminiszternek, és kértem két-három heti ott maradást, egyben ajánlottam, hogy ne járuljanak hozzá az antikomintem paktumhoz. Erre kaptam a választ táviraton: haladéktalanul hagyjam el a Szovjetunió területét az egész követség személyzetével. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: Tehát az ön véleménye szerint ártott Magyarország külpolitikai érdekeinek az a tény, hogy csatlakoztunk az antikomintern paktumhoz. ARNÓTHY-JUNGERTH: Véleményem szerint az akkori viszonyok között, amikor Oroszország és a nagyantant egymás mellett csináltak politikát, és látni lehetett a fejlődéseket, az antikomintern egyezményhez való csatlakozás Magyarország külpolitikai érdekének abszolúte ártott, s szerintem ez volt az első lépés a véghez. Arról, hogy Scrédi Jusztinián hercegprímás a zsidó intézkedések enyhítése végett a kormányhoz fordult, van tudomásom. Ezek a dolgok nem kerültek mindig hozzám, mert ezeket a kormány belügynek tekintette. Én csak a hercegprímás zsidóügyi referense: Jánosi páter útján informálódtam, és tanácsoltam, hogy a hercegprímás menjen ebben az ügyben a kormányzóhoz. Sztójay és a hercegprímás között több rendbeli üzenetváltás történt, amely végül is egy 15 oldalas emlékiratba lett felvéve. A protestáns püspöki kar is fordult ez ügyben a kormányhoz. Arról, hogy a hercegprímás a zsidóüldözések ellen körlevelet akart kibocsátani, hallottam ugyan, és arról, hogy ebben ki akadályozta meg, nincs tudomásom. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Mivel magyarázza a tanú, hogy a honvédzászlókat az antikomintern paktumhoz való csatlakozás után a legbarátságosabb lépésekkel hozták vissza az oroszok Magyarországra. ARNÓTHY-JUNGERTH: A honvéd zászlók kérdése már 1934-ben vetődött fel, és egy olyan tárgyalás folyt, amelyre itt nem szeretnék kitérni, mivel e kérdésről a nyilvánosság előtt beszélni közérdekből nem kívánatos. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ a Bp. 208. §-ára utalással közli, hogy a tanú a védő most elhangzott kérdésére nem tartozik válaszolni. Védő kérdésére: ARNÓTHY-JUNGERTH: Az igaz, hogy Ribbentrop az antikomintern paktum megkötése után Moszkvában egy 10 éves meg[nem]támadási szerződést írt alá. A németek álláspontjára vonatkozóan csak azt tudom mondani, hogy a nemzetközi hangulat minden percben változik, ez olyan mint a tavaszi felhő. Más azonban a nagy államok és más a kis államok helyzete. Abban a nemzetközi helyzetben a kis államok, mint Románia, Lengyelország és Bulgária a kés hegyén jártak, vajon az oroszok, az angolok vagy a németek felé orientálódjanak-e? Amikor mi hozzájámltunk az antikomintern paktumhoz, én is megkérdeztem, hogy miért éppen minket kergettek ki Moszkvából, hiszen a német nagykövet és az olasz nagykövet - akik a paktumot megkötötték - továbbra is ott ül. Az oroszok csak példát akartak statuálni Magyarországgal, hogy a balti államok és a lengyelek ne csatlakozzanak a paktumhoz és ne kerüljenek az oroszellenes táborba. Ez sikerült is nekik, ezért volt a nagy vihar velünk szemben.
