Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
másik döntés az volt, hogy az atrocitásokról, illetve a deportálás formájáról jelentéstétel végett Bakyt és Endrét a minisztertanács elé rendelték. Emlékezetem szerint ez június 24-én meg is történt, lehet azonban, hogy 23-án. 463 Ugyanebben az ügyben június 26-án koronatanács volt, 27-én pedig még egy fontos minisztertanács. 4 4 Az első minisztertanácsban ugyanis ez a kérdés mint rendkívüli tárgy szerepelt, amikor én előhoztam. Ezért elhatározta a minisztertanács, hogy áttér a rendes tárgysorozat tárgyalására és ezért a zsidókérdés további tárgyalását kikapcsolták, így a további propozíciók, amelyek a zsidók kivándorlására vonatkoztak, 27-re maradtak. Időközben azonban a kormányzó egy koronatanácsot hívott össze ebben a kérdésben június 26-án. Itt jelen voltak a miniszterek, köztük a vádlott is. Előbb a kormányzó beszélt a zsidó deportálásokról és bizonyos atrocitásokról. Azután én ugyanazt referáltam, mint a 21-ei minisztertanácson. A referátumhoz hozzászólt három miniszter és a csendőr-főfelügyelő. Itt már felolvastam az amerikai kormány hozzám küldött jegyzékét is. Ezután a kormányzó úgy döntött, hogy ő többet a deportáláshoz nem járul hozzá. HALÁSZ ERNŐ NÉPBÍRÓ: A koronatanácson a kormányzó úgy döntött, hogy többet a deportáláshoz nem járul hozzá. Ez június 26-án volt 465 Mégis hogyan lehet az, hogy június 30-án vitték el a Pest környéki zsidókat? ARNÓTHY-JUNGERTH: A kormányzó kimondta a döntést, de azt végrehajtani a kormány nem tudta, mert a belügyi szervek és a Gestapo a döntést egyszerűen nem vették tekintetbe. így azután a döntést követően még Kistarcsáról, Sárvárról és Budapestről vittek el zsidókat. Mindent megpróbáltunk, hogy leállítsuk a deportálásokat, de a szándékunk elé nehézségek tornyosultak, mert az illetékes szervek egyszerűen nem engedelmeskedtek. Mindenesetre voltak olyan magyar szervek is, amelyek segítették a németeket és megkönnyítették nekik ezt a munkát. Akkoriban jött a hír, hogy a kormányzó csendőröket hozatott fel, Eichmann pedig Bécsből jött azzal, hogy ennek ellenére most az összes zsidókat kiviszik. Ez a huzavona kb. 3^1 hétig tartott, amikor azután elcsendesedett a kérdés. Veesenmayer akkor közvetlenül a kormányzóval kezdett tárgyalni. A döntés után ugyanis Veesenmayer elment a kormányzóhoz, és szemrehányásokat tett neki. Széli Jenő kérdésére: A minisztertanácsban a belügyminiszter ezekre a deportálásokra és atrocitásokra azt mondotta, hogy ezek nem felelnek meg a valóságnak, hanem a deportálás rendszeresen előkészítve folyik. A külföldi híreket túlzottaknak mondotta. A minisztertanácson én azt felemlítettem, hogy a németek előbb vonultak be Romániába és Szlovákiába, és Bulgáriában is előbb kezdték meg a zsidótalanítást, és mégis Romániában Endrét és Bakyt az 1944. június 21-i minisztertanácsra rendelték be. A másik fontos minisztertanács június 28-án volt. A kormányzói döntés dátuma valójában július 6.
