Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

húsvétvasárnapi számában jelent meg. Ebben formálisan nem a hivatalos magyar külpolitikát támadta, hanem a németellenes hangulatkeltést, amely „...a szomszédos nagy birodalomban végbemenő ... átalakulást nem akarja megérteni, sőt fölényeskedve, bántó éllel kezeli azt, ami a határon túl érték, büszkeség forrása, nemzeti eszmekincs - információm szerint - ez súlyos károkat okoz a magyarság németországi megítélésében". A cikk külön kiemelte a katolicizmus és a protestantizmus szerepét, és szembeállította a német fejleményekben „egy óriási aposztáziát" látó egyházakat a „jó keresztényekkel", akik ragaszkodnak ugyan hitükhöz, de nem hajlandók elvetni a fasizmusnak még azon tételeit - így a fajelméletet - sem, amelyek ellentmondanak a kereszténység alapvető hittételeinek. Arra kell törekedni, hogy „... segítsük elő az eszmék tisztázását, s annak, ami bennük igazságnak bizonyul, az európai keresztény kultúrába való beiktatását". Helytelenítette, hogy a német fasizmust egyesek „importeszmének" bélyegzik, amikor valójában „koreszmékről" van szó, amelyek átvétele és magyarrá adaptálása elkerülhetetlen. A magyar és német politikát földrajzi, történelmi, nemzetiségpolitikai okok folytán és a további magyar revízió érdekében „a lehető legjobban" össze kell egyeztetni. A húsvéti cikk mondanivalójának lényege az volt, hogy nem szabad passzívan várakozni a német óhajokra, hanem elébe kell menni Berlin kívánságainak, „spontánul" kell felajánlani igényeinek maradéktalan teljesítését. A legfontosabb feladat a náci vezető körök bizalmának biztosítása. Imrédy igyekezett minden olyan lehetőséget vagy feltevést eloszlatni, amely a birodalmi fővárosban beárnyékolhatná megbízhatóságát. Ezért nemcsak politikailag, hanem ideológiai téren is hitet akart tenni a nemzetiszocializmus mellett, „fejlődését" igazolandó az emlékezetes Eucharisztikus Kongresszus óta. Ezzel magyarázható, hogy - belső táborának szűkülését is vállalva - bírálta a római katolikus egyház elvi álláspontját a nácizmussal kapcsolatban, és elhatárolta magát azon törekvésektől, amelyek nem is annyira XII. Pius, mint inkább elődje idején az egyház hatalmi állásainak megvédelmezésére törekedtek a hitlcrizmussal szemben. A lépés jelentőségét Berlinben a kívánt értelemben fogták fel, és a Wilhelmstrassén „nagyon készséges eszköznek" értékelték a kormánypárti szélsőjobboldal vezérét. Néhány hét múlva, az észak- és különösen a nyugat-európai német katonai sikerek hatására Imrédy úgy vélte, elérkezett a támadás ideje Teleki Pál miniszterelnök politikája ellen. 1940. május 31-én memorandumban követelte a kormányfőtől több miniszter, elsősorban Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter leváltását, benne látta ugyanis a bethleni politika legmarkánsabb képviselőjét a kormányon belül. Teleki nem tett eleget a kívánságnak, mire Imrédy a MEP június 3-i pártértekezletén hosszú fílippikában élesen bírálta a miniszterelnök politikáját. Ekkor nyilatkozott meg először ezen a fórumon bukása óta, ami külön hangsúlyt adott felszólalásának. 5 44 Új Magyarság, 1940. március 24. 45 MOL K 429. Kozma Miklós iratai. 11. csomó. Adatgyűjtemény 1940. II. Az 1940. június 3-i pártértekezlet jegyzökönyve.