Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

Imrédy szerint a Magyar Élet Pártja a Csodaszarvas mozgalom jelszavainak jegyében alakult meg és vett részt az 1939-es választásokon. Ezért mintegy „atyai jogon" fejezte ki aggodalmait a párt jövője miatt, és kérte számon utódjától a Magyar Élet Mozgalomtól átvett program megvalósítását. „Ennek a pártnak a neve ... bizonyos érzelmi kapcsolatokat teremt, bizonyos szülői érzéseket képviselőtársaimmal szemben ... Ne méltóztassék tehát rossznéven venni, ha ezzel a párttal szemben elfogult vagyok, ha ezt a pártot féltem ... és ennek a pártnak nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok a magyar nemzet életének jövendő irányításában." Kétségtelen, hogy Teleki valóban átvette a MÉM programját, sőt annak egyes elemeit meg is valósította. Ennek ellenére adós maradt a „reformpolitika" kibontásával, ezért „hűtlenné" vált saját pártjához. Imrédy célzásainak jelentése tehát Teleki „árulásának" leleplezése, s egyúttal a vezetés átvételére vonatkozó igényének félreérthetetlen megfogalmazása. Nyíltan felvetette a párt megtisztításának szükségességét mindazoktól, akik „konzervatívabban" gondolkodnak és nem értenek egyet a „merész és radikális reformok" politikájával. „Aki lelkiismeretileg nem tud beleilleszkedni ezekbe a kérdésekbe ... ennek a pártnak a tagjaként tehertételt jelent." A kormány külpolitikájának nyílt kritikájától tartózkodott. Ehelyett a cenzúra eljárását kifogásolta, mivel a sajtóellenőrzés valójában a külpolitika egyik területe volt. Imrédy utalt a németek elégedetlenségére a Teleki-rezsim liberalizmusával kapcsolatban. „A közvélemény hangulata hozzátartozik az ország megítéléséhez. Az a megítélés, amelyben a mi sajtónkat részesítették éppen a baráti államokban ... az bizony nem volt kedvező. A külföldi sajtóban olvastunk olyan hangokat, amelyek reagáltak a mi sajtónkban megjelent megnyilatkozásokra, amelyek a tengelybarátságtól bizony eltértek, sőt a tengelybarátságot a magyar közvéleményben megingatni igyekeztek." A kedvezőnek ítélt kül- és belpolitikai helyzetre hivatkozva Imrédy átfogó fasiszta jellegű „megújulási" program kidolgozását kívánta Telekitől, amely a közeli és a távoli célkitűzéseket egyaránt tartalmazná. Követelése szinte ultimátum jellegű - az új program három héten belül megtárgyalandó, s akkor dönteni kell az összeférhetetlenség dolgában is. A zsidókérdés tekintetében nem általában hangoztatta elégedetlenségét, hanem határozottan az ipari fronton végbement „őrségváltás" visszásságaira utalt. Szerinte a felszabadult pozíciókat nem azokkal a keresztény elemekkel töltötték be, akik az érintett vállalatoknál nevelődtek fel, hanem olyanokkal, akik „... kevesebb veszélyt jelentettek az ún. keresztény irányzat és a zsidótörvény szempontjából". Szavaiban kifejezésre jutott, hogy a keresztény polgárság és értelmiség nem csupán az őrségváltás ütemével volt elégedetlen, hanem jellegével és módszereivel is. Úgy vélték, hogy a zsidó vállalati vezető réteg megürült pozícióiba aránytalanul nagy számban kerültek be az állami bürokráciából és a politikus gárdából kikerült elemek, akik nem igazi „őrszemei" a „keresztény gazdasági erőknek", hanem a zsidó nagytőke „bérencei". A megoldást egy új zsidótörvény jelentené. Beszédében Imrédy a fasiszta jellegű reformok haladéktalan megvalósítását úgy vetette fel, mint egyetlen biztosítékot a magyar uralkodó rétegek hatalmának kontinuitására. „A magyar történelmi osztályoknak és mindazoknak a társadalmi rétegeknek, amelyek ma felelősséggel viselik az ország sorsát, utolsó sanszuk van arra, hogy