Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
hetetlenül kiszolgáltatva. Objektíven nézve az eseményeket, ha ma azt mondom, hogy akadtak politikusok, akik kormányt vállaltak, sőt azt kell mondanom, hogy Magyarország államfője képes volt fogadni Veesenmayert anélkül, hogy a magyar szuverenitásnak ezt a borzalmas sérelmét helyreállította volna, akkor azt kell mondanom, mindez természetes ok volt, mert ezt a nemzetet aláásták erkölcsileg éveken keresztül. A sajtóban, a Képviselőházban elhangzott beszédekben éveken keresztül egyenes felhívás történt arra, ami 1944. március 19-én bekövetkezett, világosan elmondották, hogy el kell távolítani a baloldali elemeket, megmondták, hogy le kell számolni a zsidósággal, még a legszelídebb megállapítás is az volt, hogy a háború után ki kell telepíteni őket, de közben a beállítás olyan volt, hogy kizárólag a magyar nép józanságának volt köszönhető, hogy már megelőzőleg a pogromok egész sorozata nem tört ki. Amikor tehát e március 19-én ott álltak ennek a szélsőjobboldali politikának képviselői, és mint magyar embereknek azt kellett volna mondaniok, hogy addig lehetetlen tárgyalni és szóba állni a magyar királyi miniszteri tárcák osztozkodásáról, míg a magyar törvényhozás tagjai idegen állam által börtönbe vetve sínylődnek; ezt nem mondhatták el, mert erre a felelet az lett volna, mi csak azt csináltuk, amit az urak éveken keresztül nyíltan a sajtóban, a parlamentben követeltek. Ennek a szélsőjobboldali politikának a vádlott volt a szellemi vezére, azt hiszem, hogy nem is fogja elhárítani a bekövetkezett eseményekben való részességét, hiszen azok a cikkek, amelyek a vádlott neve alatt is megjelentek, nem hagytak kétséget abban a tekintetben, hogy követelik a háborúban való tökéletes részvételt. Ezek a cikkek nem hagytak kétséget az iránt, hogy a zsidókérdés tekintetében újabb és újabb radikális intézkedéseket követelt, hiszen ezeknek volt az eredménye az, hogy amikor már a törvényeket meghozták és jött a végrehajtás, akkor a törvénytelen rendeletek egész sorát adták ki. Ez ellen a 42-es bizottságban tiltakoztam, 414 és rámutattam arra a törvénytelen eljárásra, hogy honvédelmi törvény és a gazdasági és hitelélet rendjéről szóló törvény alapján kapott felhatalmazásokkal folytonosan újból kiszélesítik a zsidóknak tekintendő személyek fogalmi körét. Amikor a törvényt meghozták, akkor trafikokra, italmérésekre gondoltak, közben az egyszerű metódus az lett, hogy a szélsőjobboldal követelése következtében máról holnapra a sónak, kenyérnek, petróleumnak, bornak forgalmát korlátozták, és abban a pillanatban, hivatkozással a törvénynek erre a rendelkezésére, új rendeletekkel ezreket és ezreket újra kenyértelenné tettek. Tanácsvezető bíró kérdésére: Az első zsidótörvény kétségtelenül Darányi Kálmán nevéhez fűződik. Nem tudom, hogy a vádlott mennyiben vett részt e törvény előkészítésében. Azt hallottam minisztertársaitól 415 , hogy a vádlott bizonyos aggályokat fejtett ki az első zsidótörvény rendelkezéseivel kapcsolatban a minisztertanácson. Igen kellemes egy minisz414 Rassay tiltakozásáról az újabb diszkriminációs jogszabályok ellen lásd L. Nagy Zsuzsa: Liberális pártmozgalmak 1931-1945. Budapest, 1986, Akadémiai Kiadó. 145. és 146. p. 5 Az eredetiben tévesen: „minisztertársaimtól".