Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

terelnöknek, ha egy odiózus dolgot még az elődje számlájára intéz el. A vádlott talán jó néven vette volna még abban a légkörben és beállításban, ha ez a kérdés lezáródott volna. Arról nem hallottam, hogy a vádlott második miniszterelnöki megbízatása érdeké­ben a német követ is közbenjárt volna. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: írásbeli vallomásában az is áll, hogy a különböző bizottsá­gokban állandóan a háború mellett nyilvánított véleményt. RASSAY: Amint már utaltam erre, a vádlott a külügyi, a honvédelmi és a 42-es bi­zottságban erősen állást foglalt amellett, hogy a kormány teljes katonai és teljes gaz­dasági erejével menjen bele a háborúba, szemrehányást tett és kritikát gyakorolt a kormánnyal szemben. Emlékszem, súlyos összeütközések voltak Baranyai Lipóttal, aki gazdasági téren az ország eladósodását tette szóvá, és hasonlóképp mások is fel­szólaltak. Mindazok, akik felszólaltunk ezeken a zárt bizottsági üléseken, azzal a tu­dattal tettük ezt, hogy a mi felszólalásainkat még aznap a német követségen referál­ják. Ez a gyanúnk alapos is volt, mert a mauthauseni éjszakai kihallgatások során a német Gestapo emberei nekem állandóan a zárt bizottságokban elmondott beszédei­met citálták. Hogy ki informálta a németeket, nem tudom. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: 1941. április 6-án, amikor Bárdossy a szerb akció előtt összehívta a külügyi bizottságot, milyen értelemben szólalt fel a vádlott? RASSAY: Az 1941. évi április 6-i úgynevezett pártközi értekezleten én igen élesen állást foglaltam a jugoszláviai katonai akció ellen. Külön hangsúlyoztam, hogy a Ju­goszláviával néhány héttel ezelőtt megkötött örökbarátsági szerződés után egy ilyen katonai akcióban való részvétel a nemzetet eltörölhetetlen megvetésnek és szégyen­nek tenné ki. Éppen ezzel kapcsolatban szólalt fel a vádlott, aki azt mondta, hogy ez az örökbarátsági szerződés egy más kormánnyal köttetett, szavai szerint „error in per­sona" 416 volt, ennélfogva ez nem lehet akadálya a mi revindikációs 417 követeléseink­nek. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Jaross és Baky is. Népügyész kérdésére: 1939 májusában a Ház feloszlatását gróf Teleki Pál eszközölte; arról, hogy ebben a vádlottnak lett volna befolyása, nem tudok. A köztudomás az volt, hogy az ekkor kiírt választás irányítója a kormánypárt részéről a vádlott volt. O vitte az agitációt, nyil­vánvaló tehát, hogy a személyek összeválogatására is volt bizonyos befolyása. A Ház azon ülésén, amelyen az a bizonyos Kállay-Imrédy kézfogás történt, jelen voltam. 418 Hogy ennek mi volt a közvetlen előzménye, nem tudom. Kétségtelen, hogy Kállay Miklósnak volt egy politikai elgondolása, amelyet az ő szavaival adok vissza: 16 Tévedés a személyben, vagy annak lényeges tulajdonságában. 417 Visszaszerzés. 41 A két politikus kézfogására, amit Kállay kezdeményezett, 1943. december 16-án került sor. Utána mind a miniszterelnök, mind Imrédy hangsúlyozta, hogy csak egy úri gesztusról, s nem politikai közele­désről van szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom