Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
detett, és szembeszállt a szélsőségekkel. Ez a politikája három hónapig érvényesült is. Ezután azonban pálfordulás következett be politikájában. Magam emlékszem, hogy 193 8 májusában Bethlen István és több politikai barátunk vádlott kabinet vállalását megnyugvással fogadták, mert abban a felfogásban voltak, hogy szembe fog szállni a szélsőségekkel. Augusztus végén pedig a legnagyobb megdöbbenéssel konstatálták, hogy ez a politika most meghiúsult. 1938 őszén törvényjavaslatot nyújtott be vádlott, melyet már a minisztertanács sem fogadott el. Ennek a javaslatnak lényege az volt, hogy a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásánál nem a Felvidéken esetleg időközben megváltozott társadalmi s gazdasági viszonyokat adoptálják a magyar viszonyokhoz, hanem a kormánynak adatott volna korlátlan felhatalmazást a társadalmi és gazdasági viszonyok megváltoztatásához. A törvényjavaslat tárgyalása során a minisztertanács tulajdonképpen nem a törvényjavaslat szövegét vizsgálta, mert világos volt, hogy ez korlátlan felhatalmazást akar adni a kormánynak. A minisztertanácson tulajdonképpen csak a diktatúráról vagy az alkotmányos kormányzásról vitáztak. Az első Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter volt, aki felszólalásában azt mondotta, hogy bár elismeri, hogy vannak a nemzet életében olyan pillanatok, amikor ilyen korlátlan felhatalmazásra szükség van, de szerinte ez a pillanat még nem következett be. Felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben az alkotmányos útról letérünk, ez nagyon sok bajnak és bonyodalomnak lehet a kútforrása. Vádlott kifejezésre juttatta azt a felfogását, hogy a parlamenti gépezettel nem tudja a szociális törvényeket gyorsan végrehajtani. Egy darabig házszabály-módosítás révén igyekezett a tárgyalás meggyorsítását elérni, később azonban erről letett. Közben megindult a „Magyar Elet Mozgalom" előkészítése. Hogy az ő szavaival éljek, nem parlamentáris kormányzásra van szükség, hanem politikai mozgalomra, amely szárnyain hordozza a kormányt. 385 Az volt a meggyőződésünk, hogy ennek a mozgalomnak élén akarja esetleg új kormányzási formáját bevezetni. A fent vázolt diktatórikus törekvések miatt 66 képviselő, köztük 5 volt igazságügy-miniszter s magam is disszidáltunk. 386 Együttműködést kezdeményeztünk a Kisgazda Párttal, a Szociáldemokratákkal és a Rassay Párttal. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: A vádlott azt állította, hogy a 66 képviselőből álló csoport azért disszidált, mert a szociális reformok megoldásánál alapvető véleményeltérések merültek fel. BORNEMISSZA: Nem felel meg a valóságnak az a disszidensekről terjesztett rágalom, hogy a szociális kérdések megvalósítását elleneztük, s ezért léptünk volna ki a pártból. Ami a magam működését illeti, büszkén állíthatom, hogy 1935-től 1938-ig Imrédy az ' 1938'-as körben elmondott beszédében tette ezt a kijelentést: „... a jövő fejlődés alapjául egy mozgalmat kell teremtenünk. Nem pártdiktatúráról van szó, hanem olyan mozgalom megteremtéséről, amely erős, körülírt ideológiai alapokon áll, és ezeken az alapokon állva hordozza a kormányzatot." Új Magyarság, 1938. október 27. 3 6 1938. november 16-án, 22-én és 23-án 62 képviselő lépett ki a Nemzeti Egység Pártjából.
