Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
nagy munkát végeztem a magyar iparügyi szociálpolitikában, nem tételezhető tehát fel, hogy a szociális reformokat elleneztem volna. Különben is tudomásom szerint a disszidensek nyilatkozatot tettek, mely szerint nem a szociális reformok elhúzása volt az ok, hanem más szempontok voltak, amelyek bennünket a kiválásra kényszerítettek. Amikor vádlottnak másodszori miniszterelnöki kinevezésére került a sor, a disszidensek meg voltak győződve, hogy Erdmannsdorff német követ járt közben vádlott érdekében, annál is inkább, mert ezalatt az öt napos intervallum alatt jelent meg az a kormányrendelet, mely a „Volksbund" szabad szervezkedését biztosítja, 388 ami a bécsi határozatokkal kapcsolatban vállalt kötelezettség volt. A disszidensek meg voltak győződve, hogy itt valami összefüggés van. A bécsi döntés kétségtelenül kötelezettségeket rótt Magyarországra ebben az irányban, azonban kicsit túl gyorsnak találtuk a Volksbund engedélyezését, különösen akkor, amikor a kormány lemondásban volt és a disszidálás megtörtént. A disszidáció után történt a második zsidótörvény benyújtása. Ennek a törvénynek clőtérbehozatalát úgy értelmeztük, hogy a mi diszkreditálásunkra történt. Köztudomású ugyanis, hogy a disszidálás után az ifjúság felvonult és bennünket zsidóbérenceknek nevezett. 389 Népügyész kérdésére: A Felvidék visszacsatolása kérdésében nekem Kánya Kálmán a következőket adta elő: A müncheni döntés után Szlovákiában nagyon ideges volt a hangulat. A szlovák konnánynak is kellemetlen volt a kérdés további elhúzódása, mert tisztában voltak azzal, hogy bizonyos területeket le kell adniok, de nem volt az a kormány, amely arra vállalkozott volna, hogy megegyezés útján területeket engedjen át, így a szlovák kormány részéről az a kívánság merült fel, hogy gyorsan kell az ügyet elintézni. Három hónap volt a közvetlen tárgyalásokra, s emlékezetem szerint még egy hónap se telt el, amikor a magyar kormány részéről az izgatott hangulatra tekintettel többen voltak, Bornemissza Géza kereskedelemügyi minisztersége idején, 1935. június 29-én jelent meg a 6660/1935. M.E. sz. rendelet, amely kimondta, hogy a törvény megjelenéséig a kereskedelmi miniszter szabályozza a munkaidőt és megállapítja a minimális munkabéreket. Bornemissza egy személyben volt ipar-, valamint kereskedelem és közlekedésügyi miniszter, amikor 1937. július 29-én hatályba lépett az 1937:XXI. tc., amely kimondta a legkisebb munkabérek hivatalos megállapításának kötelezettségét, előírta, hogy a munkások munkaideje napi 8 és heti 48 óránál, a tisztviselőké heti 44 óránál több nem lehet, továbbá bevezette a fizetett szabadság intézményét. 388 1938-ban nem jelent meg a Volksbund szabad szervezkedését biztosító kormányrendelet. November 3-án a minisztertanács határozatot hozott német államtitkárság létesítéséről. Ez a döntés nem valósult meg, viszont Imrédy a novemberi kormányválság idején ígéretet tett a budapesti német követnek arra, hogy engedélyezi a Volksbund működését és az alapszabályait kormánya majd jóváhagyja. 1938. november 26-án Budapesten megalakult a Volksbund der Deutschen in Ungarn (Magyarországi Németek Népi szövetsége), elnöke Bäsch Ferenc lett. Az alapszabályokat 1939. április 13-án már a Teleki-kormány hagyta jóvá. 389 A tüntetésekre Imrédy mellett 1938. november 24-27. között került sor, elsősorban az egyetemi bajtársi egyesületek, a Turul és az Emericana tagjainak részvételével.
