Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Rajnissnak a Szálasi-kormányban való részvétele ellen pártunk parlamenti csoportja nem tiltakozott, és ellene kizárási indítványt senki, így vádlott sem tett. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: A honvédség felszerelése a győri program alapján alkalmas volt-e támadó háború viselésére, vagy csak védelmi jellegű volt, és a védelem igényét teljesen kielégítette-e? RÁTZ: A győri program a honvédség céljaira 600 000 000 P-t adott, azonban a modernizálásra a vezérkar szerint 1 700 000 000 kellett volna. A honvédség tehát támadó jellegű hadsereggé nem volt átfejleszthető a program szerinti támogatással. Ez a hadsereg kizárólag védelemre volt berendezkedve. így a vádlott és mi feltétlenül csak diplomáciai úton tartottuk visszaszerezhetőnek a felvidéki területsávot. 1938-ban a Vitézi Szék törzskapitánya voltam, ekkor tudtam meg, hogy a vádlott már 1933-ban elhárította a Vitézi Rendbe való felvételét. Én a kérdést újból felvetettem, és az én intervenciómra lett a vádlott vitézzé. Emlékszem, hogy az esküformulát az ő részére átalakítottuk. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Amikor a Szenlirmay-féle vacsoráról elmentek, a vádlott az Ön elgondolása szerint sürgette a német beavatkozást? RÁTZ: A Szentirmay-vacsorán tisztán csak a kormány leváltásáról volt szó, a vádlott arról, hogy mennyi ember, milyen anyagmennyiség vagy hogy milyen a hadseregünk, egyáltalán nem beszélt. Ő ott minden beavatkozás ellen tiltakozott. Felemlítette, hogy ez rontana a helyzeten. Azt mondotta, hogyha ilyen beavatkozásra sor kerülne, ez a politika passzív rezisztenciájával találkozna, amelybe feltétlenül belebuknánk. Józan ésszel nem lehetett arra következtetni, hogy a beszélgetésnek a következménye lett volna a március 19-i német akció, hiszen ő kifejezetten megmondotta Veesenmayernek, hogy a németek ide semmiféleképpen nem jöhetnek erőszakkal. Sohasem volt az az érzésem, hogy a vádlott a miniszterelnökségre vágyik, amit mutat az is, hogy amikor Veesenmayer márciusban felajánlotta, hogy őt fogja javasolni, azzal a kikötéssel élt, hogy először a kormányzóval akar beszélni. Amikor visszajött az audienciáról, örült annak, hogy nem lett miniszterelnök. Amikor a vádlott lemondott a gazdasági miniszterségéről, majd pedig Sopronba ment el, teljesen visszavonult a politikától, és semmiféle megbízást nekem mint pártvezető-helyettesnek, de másnak sem adott. A nyilas hatalomátvétel idején nem tartózkodott Budapesten. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Része volt-e Ön szerint a Nemzeti Szövetségnek abban, hogy a fegyverletétel nem sikerült, vagy az előkészítés volt olyan kezdetleges, hogy nem sikerült? RÁTZ: A Nemzeti Szövetség akkor alakult meg, amikor hírek jártak arról, hogy Magyarországon egyesek a háborúból való kiugrás gondolatával foglalkoznak, és a megalakulás célja az volt, hogy a Lakatos-kormány által kifejtett kormányprogramot, amelyben a kitartás és a hűség benne volt, pontosan és erőteljesen alátámasztja. A fegyverszünet megakadályozásáról szó sem volt. A fegyverletétel meghiúsulása tisztán a dilettáns módon való megszervezésen múlott. A Sztójay-kormányban viselt gazdasági minisztersége alatt a vádlott nem müköd-