Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Hatalomra törő embernek ismerte a vádlottat? Olyannak, aki német szuronyok segítségével akart volna magyar miniszterelnök lenni? KUNDER: Határozottan cáfolom, hogy vádlott hatalomra törő ember volt, aki esetleg még a németek segítségével is magyar miniszterelnök akart lenni. Vádlott kérdésére: Tudomásom van arról, hogy vádlottnak a fent említett minisztertanácson a zsidók érdekében elhangzott felszólalása a németek fülébe jutott. Néhány nappal ezután megjelent nálam egy dr. Schindt nevü úr a német SS-től, aki Winkelmann tábornok mellett töltött be összekötő szerepet az SS vezetői és a gazdasági tárcák között. Azt kérdezte, hogy tulajdonképpen miért tartunk mi ki annyira vádlott mellett, hiszen legutóbb is a minisztertanácson a zsidók érdekében szólalt fel. Azon kijelentésem, hogy vádlott politikai iránya a német vonalra volt alapozva, nem úgy értendő, hogy minden tekintetben a német kívánságokat igyekezett szem előtt tartani, hanem akként, hogy a német barátságot tartotta a magyar külpolitika alapvető elvének. Az én impresszióm és tapasztalataim szerint a vádlott minden alkalommal a magyar-német tárgyalásokon német-magyar viszonylatban kellő eréllyel képviselte a magyar érdekeket. IMRÉDY: Ami a Szenti rmay-vacsorát illeti, én ott a német beavatkozást sürgettem-e, vagy pedig ellene szólaltam fel? KUNDER: A vádlottnak a Szentirmay-féle vacsorán elhangzott nyilatkozata csak akként értendő, hogy a német beavatkozást minden körülmények között kerüljék el, és én azzal az impresszióval távoztam el a vacsoráról, hogy vádlottnak szavai Veesenmayert meggyőzték ennek az álláspontnak a helyességéről, legalábbis az ő fejtegetései után többé erre a témára nem tértünk vissza. Tanácsvezető bírónak a Bp. 305. §-a 3. bekezdése értelmében a vádlotthoz intézett kérdésére: vádlott a tanú vallomására észrevételt nem tett. A népbíróság a tanú megesketését indítvány hiányában a Bp. 311. § 2. bekezdése értelmében mellőzi. NÉPÜGYÉSZ: Illyés Gyula tanúkénti kihallgatásától elállók, 376 helyette Bäsch Ferenc tanúkénti kihallgatását kérem. A november 3-án benyújtott vádirat által idézni kért tanúk jegyzékén Illyés nem szerepelt. A Népszava 1945. november 10-i száma adott hírt arról, hogy az ő kihallgatását is kérte az ügyészség, mert „a Magyar Nemzeti Bankban hosszú időn keresztül dolgozott Imrédy Béla mellett, részt vett az '1938' társaság létrehozatalában és felvilágosítást remélnek tőle az Egyedül Vagyunk című lap megindításának körülményeiről." A lap másnapi számában Illyés ezeket az állításokat visszautasította, azzal a megjegyzéssel, hogy különben szívesen tesz vallomást a perben. A fennmaradt iratokból nem derül ki, hogy végül miért állt el a népügyész a kihallgatástól. Illyés különben hallgatóként végigülte a tárgyalást, hozzá fűzött reflexióit lásd Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1929-1945. Budapest, 1986, Szépirodalmi Könyvkiadó. 396-405. p.
