Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Gazdasági vonatkozásban bizonyos megbeszéléséket folytattunk mi a gazdasági tárcák képviselői vádlottal csúcsminisztersége idején az összhang biztosítása érde­kében. Politikai ügyész kérdésére: A Magyar Megújulás Pártjának anyagi feltételei[t] a befizetett tagdíjak és a párt képviselő tagjainak képviselői tiszteletdíja, illetve annak erre a célra leadott része biztosította. Nincs tudomásom arról, hogy a párt belföldi, vagy külföldi támogatás­ban, értve ezen anyagi támogatást, részesült volna. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Vádlott felszólalt a zsidókérdésben is. Mit mondott? KUNDER: A budapesti népügyészségen tett vallomásról készült jegyzőkönyv utol­só bekezdésében foglaltakat most is fenntartom. 374 Az egyik júniusi minisztertanácson felszólalt vádlott a zsidókérdésben. Ezen a mi­nisztertanácson Baky és Endre államtitkárok Sztójay utasítására beszámoltak a zsi­dókérdés állásáról. Akkor Amóthy-Jungerth [a név írásmódjáról lásd a 462. sz. jegy­zetet] külügyi államtitkár ismertette a minisztertanács előtt azokat az intervenciókat svájci, török és svéd részről, amelyek azt célozták, hogy tegye lehetővé a magyar kor­mány a zsidóknak e semleges államokba való kivándorlását. Ugyanekkor került is­mertetésre a pápai nuncius átirata is, melyben a megkeresztelkedett zsidók részére ki­vételes elbánást kért. Vádlott mindkét kérdésben elsőnek szólalt fel, javasolva, hogy a magyar kormány ezeket tegye magáévá. Pontosan nem emlékszem már szavaira, de azzal zárta fejtege­téseit, hogy ha a háborút meg is nyerjük, akkor is számolnunk kell a világ közvélemé­nyével s azzal, hogyha ezt a kérdést nem kezeljük humánusan, akkor a győzelem elle­nére is a világ el fogja ítélni magatartásunkat, vezessen tehát bennünket a kérdés megoldásánál ez a szempont. Köztudomású, hogy vádlottnak a Weiss Manfréd-ügyben a németekkel szemben tanúsított konzekvens magatartása folytán kellett távoznia a kormányból. A kor­mányzónál tett búcsúlátogatáson a kormányzó erre vonatkozólag azt mondotta, hogy „troppoltak bennünket". 375 Teljesen kizárt feltevés az, hogy a Szentirmay-félc vacsorán lefolyt beszélgetés­nek volt az eredménye a német megszállás. 1944. augusztus 8-a után, mikor vádlott lemondott miniszteri állásáról, nem volt többé szerepe a magyar politikai életben. Ezután már nem adott a párt részére utasítá­sokat. Elutazott Sopronba. Semmi szerepe nem volt abban, hogy Rajniss közoktatás­ügyi miniszter lett. Nem tudok arról, hogy a Sorg-cég támogatta anyagilag a Magyar Megújulás Párt­ját. „A zsidókérdésbe beleszólásunk nem volt, mert az ország megszállás alatt állott. Sztójaynak teljesí­teni kellett a németek kívánságát minden tekintetben a zsidókérdésben." 375 A kormányzó által használt kifejezés valószínűleg így hangzott: „droppoltak bennünket", vagyis „ej­tettek bennünket"; szólás az angol to drop igéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom